A történelem nemcsak a nagy eseményekben, fordulópontokban él. Egyetlen fénykép apró részlete is képes elárulni, milyen volt egy korszak levegője, mindennapi valósága. A minap került elém egy várkerületi fotó, amin egy Sopronra jellemző, szokványos mindennapi jelenetet látunk. Azonban a kép középterében, a hirdetőoszlopon, a Lenin portréját ábrázoló plakát felett a szocialista időszakra jellemző tárgyra – pontosabban kettőre – bukkanhatunk. Igen! Ez a hangosbemondó!

Sajnos, jelenleg nincs pontos adatunk, hogy Sopronban mikor jelent meg a közterületi hangosbemondó, de az bizonyos, hogy Magyarországon az 1950-es évektől vált alkalmazása tömegessé. A Rákosi-korszakban kezdték fokozott tempóban kiépíteni a hangosbemondó-hálózatot. Kettős célt szolgált, egyrészt az elektromos újdonság a modernizáció látszatát tudta kelteni, amit a hatvanas években a neonfeliratok terjedésében is lehetett érzékelni Sopronban. A modernizáció pedig a haladás illúzióját adta. Tudjuk, hogy ez nem mindig van így. A másik lényeges szempont az volt, hogy rajta keresztül biztosították, hogy az állami propaganda minél több embert elérjen, hiszen az 50-es években még sokaknak nem telt rádiókészülékre. Korábban a kisbíró járta az utcákat és a településrészek fontosabb csomópontjait. Megpergette a dobját, és felolvasta a közleményeket, azonban ezekben az évtizedekben végleg nyugdíjba mentek vagy más munkát kerestek a foglalkozás képviselői. Ne feledkezzünk meg az üzemi hangosbemondókról sem, amelyek ezzel párhuzamosan váltak általánossá! Például a Rákóczi utcában, a ruhagyárban szokás volt, hogy a jó termelési eredményeket elért dolgozók kedvenc lemezét vagy zeneszámát játszották be, de a névnaposokat, születésnaposokat és házassági évfordulójukat ünneplő dolgozókat is köszöntötték hasonló módon.

Fotó: Filep István

A magyarországi háztartásokban a 70-es évekre először a rádió, majd ugyanekkor különösen a televízió terjedt el ugrásszerű mértékben, így az „utcai hírforrás” jelentősége csökkent. A 90-es évek elejére tehető a végleges eltűnése. Míg Nyugat-Európában a találmány esetében a kisebb területre szorítkozó gyakorlati alkalmazás volt a jellemző (például stadionokban, rendezvénycsarnokokban), addig Magyarországon úgy él az emlékezetükben, mint a szocialista korszak egyik jellegzetes ideológiai eszköze. Apropó, nemcsak a Várkerület ezen részén volt, hanem máshol is rátalálhatunk a „hangostölcsérekre”, ha a fényképeket vizsgáljuk. Nem árulom el hol, mert jó játék ezekre a tárgyakra lelni. 

Tekintse meg kvízünket!