Sopronnak a városi zajtól félreeső, mégis legkarakteresebb szeglete a Festőköz. A Várkerületet köti össze a Bécsi külvárossal, és nem véletlenül vált az évszázadok során a művészek és fotósok zarándokhelyévé. A helyi és a hozzánk látogató alkotóknak egyaránt népszerű témája. Sokakat megtéveszt az elnevezése, mert azt gondolják, hogy az itt számtalanszor látható, ecsetet ragadó és az egyedülálló hangulatot megörökítő festők miatt kapta a megnevezést. A valóság az, hogy több mint száz éve itt lebontottak egy festőházat, amiben a posztósok festették és szárították a termékeiket, amihez az Ikva vizét használták. Innen ered a közterület neve. A helyszín egyfajta ismertetőjegyévé vált városunknak. Anton Sigel, Ágoston Ernő, Richly Emil, Mende Gusztáv, Jéhn Vilmos… számos festőt és fotográfust sorolhatnék még, akiket követve a soproni fotográfus, Diebold Károly is megörökítette a helyszínt. A hagyomány él, a festők ecsetet, a fotográfusok kamerát ragadnak ma is, hogy a sík felületen megőrizzék a hely lényegét. Felmerül a kérdés: mi a titok, amely minden művészt arra hív, hogy újra és újra vásznon vagy fényképhordozón adjon a helynek új életet?

Fotó: Filep István

Miért szép Diebold Károly alkotása? A hely számos pontján megállva kapunk kedvező perspektívát egy közelinek mondható nézet elkészítéséhez. A kép előterét, középterét és hátterét is „hasznos tartalommal” tehetjük látványossá. Az előtérben a kanyargó Ikva, középen a híd, amin asszonyok sétálnak éppen, a háttérben a jellegzetes házak sziluettje és a Tűztorony. Az útikalauzok kedvelt fotója az ilyenfajta városportré! A hídon átkelő emberek életet adnak a színtérnek, de mégis valahogy mozdulatlan. A Festőközben megállt az idő. A falak az időjárás és a történelem nyomait viselik. Egy festő számára a textúra kincs: a málló vakolat alól előbukkanó tégla, a szabálytalan falfelületek olyan mélységet adnak a képnek, amit egy modern épület sosem tudna. A Festőköz nem monumentális, hanem emberi léptékével azt az érzést kelti, hogy a város megöleli a látogatót. Ez az intimitás az, amit a művészek hangulatként tudnak megragadni – a mindennapi életet, a békét, a csendességet és a történelmi folytonosságot. Szépsége nem múló emlék, hanem élő jelen!

Tekintse meg kvízünket!