Mostanság a gyerekeknek korszerű, biztonságos játszóterek készülnek, ellenben volt idő, amikor ez nem volt természetes. A „játszi” hiányában a fák voltak a mászókák, a patakok partján keresték a „kincseket”, vagy az Ikvában gázoltak a kölykök, hogy ebihalat, halat, gőtét kémleljenek. Napjainkra kikopott ez a fajta időtöltés, pedig régen minden gyereknek a városszéli, érintetlen területek adták a közös menedéket, ahol képzeletük határtalan lehetett. Ilyen volt Sopronban a Szedres környéke is a mai Deák Téri Általános Iskola közelében, a Nagyuszoda zsilipje a Fűzfa sor szomszédságában vagy a Bécsi-domb. A város széle lehetőséget adott a természet felfedezésére, de különösen izgalmas volt, ha valamilyen mesterséges építmény is állt a közelben. Ilyesfajta hely volt a Frankenburg úton álló zsilip is.

Fotó: Filep István

Az építmény a Jókai utca torkolatához közel feküdt. Múltja a középkorig vezethető vissza, története pedig szorosan kapcsolódik a soproni várárokhoz. A Rák-patak ősmedre a Deák téren halad ma is, igaz, már befedve. Vonalát a tér legutóbbi felújítása óta jelzi a Lenck-villával szemben kialakított mesterséges meder. A zsilip régen a Jókai utca – Frankenburg út – Vörösmarty utca találkozásánál állt, aminek feladata volt, hogy a patakot kettéválassza a Deák tér és a Jókai utca irányába. Az ősmeder a Deák téren haladt, a mesterséges meder pedig a Jókai és a Zsilip utca között, amely a II. Rákóczi Ferenc utca páros oldalának vonalát követve haladt a Széchenyi téri víztározó tavakig, amelyektől még volt egy átvezető ág a várárokba. Ennek segítségével szabályozhatták a vízszintet a három belső városfal körül a várárokban. A zsilipen való mászás, üldögélés, beszélgetés a gyerekek egyik kedvelt időtöltése volt. A több évszázados mederzár elbontása előtt, még 1935 körül a Jókai és Zsilip utca közötti mesterséges ágat betemették, a Rák patakot pedig éveken át tartó munkával befedték. Nagyjából ezekben az években bontották el a gyerekek kedvelt „játékszerét”, a zsilipet is. A városfalak funkciójukat elveszítették, így a várárok vízellátása is feleslegessé vált, ennek ellenére megtartották a belváros felé vezető medret, mert csatornahálózat-öblítésre a továbbiakban is használták. A leírtakból már érthetően következik, hogy miért kapta az objektumról a közeli közterület a Zsilip utca elnevezést. Bár nem közvetlenül mellette, de a közelében állt a középkori létesítmény, amiről 1869-ben kapta a nevét. A Soproni Múzeum több fotót is őriz az elbontott objektumról. Az 1934-es képen a szemben látható kerítés helyén ma a Vörösmarty utca halad, amelyet a zsilip elbontása körüli időkben nyitottak meg, jobbra pedig felfedezhetjük a Jókai utca torkolatát.