A háború utáni években a túlélésért folytatott mindennapi küzdelmeket a 60-as évek közepétől egy egészen más világ váltotta fel. A hiánygazdaság miatt számos reflex leküzdése továbbra is nehéz volt. Nemcsak egy termék hiánya okozott problémát. Előfordult, hogy az éppen kapható árut kezdték az emberek felvásárolni. Nem volt rá szükségük, de – gondolták – felkészülnek a rosszabb időkre, ezért spájzolásba kezdtek, ami újabb hiányt teremtett. A sógorok egyre gyakoribb és növekvő számú látogatásai láthatóvá tették az életszínvonalbeli különbségeket. A hetvenes években már nem a mindennapi betevő megteremtése jelentette a kihívást. Leginkább a márkás termékekre vagy a magasabb kategóriát jelentő luxusárukra vágytak az emberek. Farmerért, műszaki cikkért, déligyümölcs beszerzése céljából utaztak egy-egy napra Ausztriába. Itthon gyakori életkép volt, hogy az osztrák bevásárlók miközben leparkoltak az üzletek előtt, és bementek vásárolni a Nagy ABC-be, a soproniak körbeállták és bámulták a csodaszámba menő, nálunk elérhetetlen motorjaikat. A 80-as évektől olyan mértéket öltött az osztrák bevásárlóturizmus, hogy vicc is szólt róla: „Miért játsszák Sopronban az osztrák himnuszt? – Hogy amíg az osztrákok vigyázzban állnak, a soproniak nyugodtan bevásárolhassanak.”.
1964-ben rendeletet hoztak, hogy a nyugati turisták által látogatottabb településeken konvertibilis valutáért árusító konzumturist ajándékboltokat kell létrehozni kizárólag külföldiek részére. Később persze a soproni üzletben a magyarok is tudtak vásárolni, ha az itthon járt rokontól vagy a borítékban postán keresztül a nagybácsitól dollárhoz vagy más nyugati fizetőeszközhöz jutottak.
A „valutásbolt” Sopronban először a Lenin körút (ma: Várkerület) 90. szám alatt nyílt meg Konzumturist-Souvenir néven. Itt előtte a Soproni Jármű és Gazdasági Felszerelést Gyártó Ktsz. szíjgyártó részlege működött. Az üzlet 1973-ban a Várkerület 106-ban Intertourist-Souvenir felirattal nyílt újonnan. A kirakatot és az üzletet többnyire kívülről bámulták az emberek. Hozzá lehetett jutni például Agfa kazettához, Milka csokoládéhoz vagy különböző magnókhoz. A nyolcvanas évek második felében már egyre gyakrabban utaztak Bécsbe, nagy választékot nyújtó üzletekbe a magyarok, így fokozatosan elvesztették jelentőségüket a „diplomataüzleteknek” is nevezett boltok.
Ekkor már vásárlási szokásaink kettős képet mutattak. Nyugatra Commodore 64-ért, sztereólejátszókért utaztunk, de a pénztárca szűkössége miatt a lengyel piacon, a Kisuszodában, majd a Papréten próbáltak sokan olcsó termékeket beszerezni. Míg az osztrák bevásárlóturizmus célpontjai az élelmiszerboltok, ruhabutikok és a szolgáltatások (fodrász, manikűr stb.) voltak, addig a magyarok továbbra is a kedvező áru műszaki termékeket keresték az osztrák üzletekben.
