milyen jelentős különbségek vannak a médiafogyasztási kultúrában, és ez milyen erős hatással van szokásainkra, viselkedésünkre. Ahány nemzedék, annyi világ, amit nem biztos, hogy megértünk vagy könnyen el tudunk fogadni. Mostanság divatos téma a generációkutatás, amely a korosztályok közötti jobb megértést szeretné segíteni több-kevesebb sikerrel. Előfordul, hogy egy munkahelyen akár 4 generációnak kell együttműködnie. A baby boomernek (1946–1964), az X-nek (1965–1979), az Y-nak (1980–1994) és a Z-nek (1995–2009) kell zökkenőmentesen elfogadnia egymást. A különbség egyik, ha nem a legfontosabb pillére, hogy milyen médiakörnyezetben nőttünk fel. Ejtsünk most néhány szót a veterán generációról (az 1945 előtt születettek), amely leginkább a nyomtatott sajtóból tájékozódott! A háború előtt születettek számára még drága dolog volt a rádió vásárlása. Hiába volt 1939-től a „Horthy Néprádió”, mert a háború alatt száma nem ért el jelentős áttörést, és a kötelező beszolgáltatás is megtörte a növekedést. Az igazi robbanás a „Rákosi Néprádió” (1949) megjelenésével indult, így kijelenthetjük, hogy a rádió igazán az 50-es évektől vált egyre elterjedtebbé. A veteránok életét a háború okozta sebek és nélkülözés határozta meg, és a mai napig legszívesebben a nyomtatott sajtóból tájékozódnak.

Fotó: Filep István

Milyen újságokhoz jutott hozzá Sopronban? Poncichtert ábrázolni úgy hiteles, ha a „Buschenschankban” egy pohár bor mellett az Oedenburger Zeitung nevű, német nyelvű napilapot adjuk a kezébe. Mondhatjuk, hogy a német ajkú lakosság legkedveltebb sajtója volt. Ugyan hivatalosan 1875–1944-ig létezett, de elődje, az Oedenburger Nachrichten már korábban is tudósított (1868–1875). Más német nyelvű lapok is megjelentek az olvasóközönség számára, azonban ez volt a legismertebb és a leghosszabb ideig forgalomban lévő. A magyar ajkú lakosság körében a legkedveltebb a Soproni Hírlap (1919–1945) és a Sopronvármegye (1915–1939) volt. Ez a kettő fedte le leginkább a piacot. A Soproni Hírlap 1926-tól 1938-ig a Várkerület Árpád utcai torkolatában álló ház (akkor a régi számozás szerint Várkerület 66.) udvarán működött. A mellette lévő épület telkén (Várkerület 68.), az udvaron volt a Székely és Társa Nyomda, ahol az újságot nyomtatták. A cégfeliratát a mellékelt fotón is felfedezhetjük a fa mögött. Mivel 1938-ban a közlekedés korszerűsítése miatt az Árpád utcát megnyitották és a házat lebontották, ezért a Szent György utca 11-ben folytatta a szerkesztőség a munkát.

Tekintse meg kvízünket!