Válogatás a korabeli soproni sajtóból
Tallózó.
1994
Sopron Kupa ökölvívóverseny
A papréti tornacsarnok adott otthont a serdülő, ifjúsági és junior korú öklözőknek az elmúlt hétvégén. A hét egyesület közel negyven bokszolója nagy csatákban döntötte el az érmes helyezések sorsát, köztük több soproni sportiskolás reménység is az élen végzett. A serdülőknél Nagy Zoltán a 38 kilogrammosok között bronzérmet szerzett. Az ifjúsági kategória helyezettjei: 45 kg – 1. Orosz József, 54 kg – 1. Máté Szilárd, 60 kg – 1. Dezamits Norbert, 3. Enzsöl Norbert, +91 kg – 1. Fábiánkovits István. (Soproni Hírlap)
1969
Tatarozás
Hazánk egyik legrégibb műemléktornya, a soproni Tűztorony állványzata már a csúcsig, a szélirányt jelző címerig emelkedett. Sokan a soproniak, de nem kevesebben a látogatók közül érdeklődéssel nézik a hatalmas állványzatot. Mint Szalay Józseftől, a Műemléki Felügyelőség soproni építésvezetőségének irányítójától megtudtuk, a feljegyzések szerint 1896-ban tatarozták utoljára a Tűztornyot. Állaga azóta romlott, elsősorban a bádogburkolat alatti részek, továbbá az úgynevezett óratorony felújítása vált szükségessé. Maga az állványzat négy nagy köröndön nyugszik. Ügyes megoldással, több újítással az állványzat csak 150.000 forintba került, míg a tervezet szerint ennek a kétszeresével kalkuláltak. A Budapesti Fémmunkás Vállalat bádogos részlege foglalja el a következő napokban az állványokat. Az eredeti elképzelés szerint csak javításokat végeznek, de lehetséges, hogy a bádoglemezek teljes cseréjére lesz szükség. A tervek szerint még a tél beállta előtt befejezik a külső munkálatokat, ezt követően belső felújításra kerül sor. Jövőre megépítik az eredetileg is létezett toronyőrházat és a külső feljáratot. Összesen mintegy hárommillió forintba kerülnek a munkálatok. Sokan kérdezték, hogy maga a Hűségkapu és a szélirányt jelző címer a helyén marad-e? Megnyugtatunk mindenkit: igen, mindkettő a helyén marad. (Kisalföld)
1919
Összefogás a rendőrökért
A proletárdiktatúra szomorúsággal teljes uralma alatt a soproni rendőrlegénység fegyelmezettsége, önmegtagadásig menő becsületes hűsége és kitartása messze láthatóan emelkedett ki a forgatagos eseményekből. Hiábavaló volt a kísértés, a jó szó, a fenyegetés, hiába akarta őket a vörös terror a román harctérre küldeni és hiába kísérleteztek a lefegyverzésükkel is. Nem tágítottak! Arra eskették fel őket, hogy Sopron város személy- és vagyonbiztonsága fölött őrködjenek. Ezt az esküjüket állták és tartották. Míg a vörös katonák dús fizetést húztak, addig a soproni rendőrlegénység szerény javadalmazást kapott. Hogy lehetséges, hogy ezeket a rémuralommal szembehelyezkedni merészelőket most hirtelenül azzal „jutalmazzák meg”, hogy havi díjazásukat 312 korona 50 fillérre szállítják le? Most, amikor az élelmiszerek ára ismét léghajóra ült? Hogyan éljenek meg a rendőrök ennyiből, ilyen kolduskoncból, ilyen éhbérből? Sopron város polgárságán a sor, hogy segítő kézzel nyúljon ehhez a kiáltó igazságtalansághoz, és ha másként nem megy, hát önkéntes megadóztatással tegye lehetővé, hogy a hálájára érdemet váltó rendőrlegénység megkapja azt, amit megadni a becsületességéért kötelessége ennek a városnak, melynek bolseviki örvén csak bátor, hősies rendőrlegénységünk tudott néha napján tágítani. (Sopronvármegye)
Összeállította: Pluzsik Tamás