1992
Színházavató

A soproni kultúrtörténet lapjain biztosan piros-, de inkább aranybetűs napként jegyzik majd a tegnapi dátumot: a színház újjászületésének dátumát. A remények, a viták, a kételyek után egy igazán korszerű és csodaszép épületet kapott a soproni közönség. Az eredeti szecessziós épület homlokzatára visszakerült a szikrázó kép, külső és belső falaira pedig sok új és szokatlan szín került. A különleges kék ajtók csak az első pillanatra tűnnek bizarrnak, jól illeszkednek a mélymályva színű falhoz és az előteret borító halványkék padlószőnyeghez. A nézőtéri székek barna bársonyhuzatot kaptak, ugyancsak barna a függöny: a színpad megnagyobbodott és korszerűsödött. A színházi társalgó és a büfé ezentúl állandó nyitva tartással üzemel, kellemes környezetet biztosítva a találkozásoknak. Az épület tehát megújult, várja a játszókat, várja a nézőket. Mostantól rajtuk áll minden. (Soproni Hírlap)  

1967
Meddig nőnek a soproni jegenyék?
Az NB III. északnyugati csoportjában játszó Soproni VSE festői szép környezetben lévő sporttelepét magasba nyúló, sőt égre törő jegenyefák veszik körül, melyek még látták az országszerte híres Berényi, Kőmíves, Fekete védelmet, amely a WM-­rendszerben Kalocsaival egészült ki. És még talán a futballra érzéketlen jegenyéknek is tetszett Rejtő, Pados, Hor­váth, Schwarzkopf, majd Csön­geyék eredményes, szép játéka. Mindez a múlté, emlékeznek melankolikusan a régi dicsőséget visszaváró soproni szurkolók, az egykori SVSE–SFAC csaták tanúi. Nagy harc folyik a feljebb jutást jelentő bajnoki címért, nem hiszem, hogy behozzuk a néhány pontos hátrány. Nem vagyok borúlátó, de ismerem a játékosaim erényeit és gyengéit is. Mint csapat nem elég kiegyensúlyozott a gárda. Az őszi idényt két fölényes, sokgólos hazai győzelemmel kezdtük, aztán elmentünk Petőházára, és az akkor 11. helyen álló Kinizsitől sima 2:0 arányú vereséget szenvedtünk. Ha most nem sikerül, akkor jövőre újra megpróbáljuk. Sok segítséget kapunk az itteni határőrségtől, a tisztek igyekeznek mindenben támogatni bennünket, mondja Kőmíves Imre edző, az egykori kitűnő hátvéd, aki 1961 óta irányítja a vasutasok edzéseit. (Labdarúgás)

1917
Megnyílt a ródlipálya!
Biztosan sokan veszik örömmel tudomásul, hogy a Városszépítő Egyesület megnyitja a ródlipályáját a Bécsi-dombon. Újra megindul az élet, a fiatalság kisiet a különben csendes és méla táj felé. Újra siklik és száguld a szán és cseng hozzá az egészséges és boldog gyerekkacagás. Hajrá! Gyerünk szánkázni! (Soproni Napló)

Korabeli hirdetés

Összeállította: Pluzsik Tamás