Sokadszor írjuk le, hogy a To­­rony Galéria rangos, művészi igényű kiállításai meghatározó szerepet játszanak Sopron kulturális és művészeti életében. Mindez a ga­­léria művészeti vezetőjének, Szőcs Géza mérnöktanár–grafikusművésznek köszönhető, akinek a kiállítás megrendezésével talán kevesebb (vagy ki tudja…?) volt a gondja, hisz a kiállító mű­­vész ez esetben nem más, mint a felesége, Magyar Mónika.

– Közhellyel indítok, pedig így igaz: Magyar Mónikát a teljesség foglalkoztatja – fogalmazott a tár­­latot megnyitó Cukor György költő, művészeti író. – An­­nak metafizikai terében tükrözteti, láttatja sajátos érzékszervi és szellemi intelligenciával készült képei révén a mai időt, így grafikái számtalan utalásra adnak módot, mintha azokban egy-egy gondolatsor kapna formát. Témái olykor már jelkép mivoltuk szerint is olyan tudattartalmak felé nyitnak utat, melyek leírásával a szépirodalomban is találkozhatunk.

A kiállított képek közül külön kiemelendő a Szemsorozat öt képe, melyek közül az egyiken a szem szirmait hullató virággá változik, a másikon az arcból szinte csak a szemek látszanak, a maga nemében pedig egészen különös az apát és a csillagszemű fiát megjelenítő kettős portré.

Ahogy a megnyitón is elhangzott, Magyar Mónika alkotói munkásságára nagyon találó Tóth Árpád Az árnyból szőtt lélek című versének két sora: „Áldott az árnyak test nélküli teste, / Titkos kelméjük lelkemmel rokon.”