– A kiállítás meghívóján teljes joggal úgy szerepelsz, hogy Ujvári Gábor fotóművész…

– Igen, bár jobban szeretem azt, hogy fotográfus, ezt közelebbinek érzem magamhoz, az egyéniségemhez. Az, hogy valójában ki a művész, a fotóművész, azt az utókor fogja eldönteni, bár magát a címet a szakma adja azáltal, hogy az illetőt felveszik a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Engem is felvettek, egy ilyen szakmai grémium megítélése pedig megtiszteltetés számomra, ennélfogva a fotóművész címet is büszkén vállalom.

– Meglehetősen talányos a kiállítás címe, egyenlő nulla?

– Mind a kilenc kiállított kép azonos koncepcióból indult ki: mindegyiknek van egy markáns középpontja, ami számomra az origót jelenti. Ha ezt egy koordinátarendszerben nézzük, akkor xyz=0. Folyamatosan keresek olyan új meglátásokat, melyek fontos gondolatokat tükröznek. Bízom benne, hogy ezeket a gondolatokat más is észreveszi és megérti. Mostani kiállításom képeire illik az a meghatározás, hogy absztrakt grafika, ezzel együtt mindegyiknek az alapja egy tényleges fotó.

– Rendszeres résztvevője vagy rangos fotókiállításoknak, viszont önállóan ez a második tárlatod.

– Valóban, elsősorban a közös pályázatokat preferálom, ilyen például a rendkívül rangos Esztergomi Fotográfiai Biennálé, ahol már az is nagy elismerésnek számít, ha a zsűri valakinek a képét beválogatja a kiállítandók közé. Ez nekem több alkalommal is sikerült, sőt volt, amikor a díjazottak közé is bekerültem, amire büszke vagyok.

Ujvári Gábor Sopronban született 1963-ban. Gépész üzemmérnöki diplomáját a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán szerezte 1985-ben. Egy elektronikai alkatrészek gyártásával foglalkozó soproni cég CNC-műhelyének a vezetője. Nős, két gyermek édesapja. A nyolcvanas évek közepén kezdett a fotográfiával foglalkozni, mint mondta, végzős főiskolásként az utolsó ösztöndíjából vette első fényképezőgépét, egy Zenitet. 1989-ben a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, 1997-ben pedig a Magyar Fotóművészek Szövetsége is felvette tagjai sorába.