Történetek a soproni loviról
2026. 02. 04. | Laklia-Szilágyi AndreaSokan még csak nem is hallottak arról, hogy valaha lóversenypályája is volt városunknak – pedig az ország legnívósabbjai közt tartották számon. Dénes...
Bajnai Zsolt Határátlépések című művének ősbemutatójával vette kezdetét a Soproni Petőfi Színház új évada. A szerző ezzel a művével nyerte meg a páneurópai piknik 35. évfordulójához kapcsolódó drámaíró pályázatot, a közönség vastapssal fogadta az előadást.
A premieren a nézők között ült Bajnai Zsolt szolnoki újságíró, kommunikációs szakember, helytörténeti blogíró, aki érthető módon különös izgalommal készült a bemutatóra. Amikor az év elején kiderült, hogy a felhívásra beküldött 11 pályamű közül az övét ítélték a legjobbnak, lapunknak úgy nyilatkozott: meglátása szerint egy jó bemutató egyharmad részben a darabon, egyharmad részben a társulaton és egyharmad részben a rendezőn múlik, ilyen értelemben a színre vitel során új életre kel a dráma. Kíváncsiak voltunk arra, vajon miként hatott rá az előadás?
– Érdekes módon tudtam kívülállóként nézni az ősbemutatót – mondta Bajnai Zsolt. – Ahhoz a szöveghez, amit leírtam, a fiatal rendező, Pányik Tamás nagyon sok mindent hozzáadott, legyen szó akár a mozgásról, a díszletekről, az eszközökről vagy éppen a hatásszünetekről. A színészek számomra elképesztő alakítást nyújtottak, egyedi, karakteres figurákat keltettek életre. Magával ragadott a bemutató, szórakoztató, ugyanakkor nagyon tartalmas útravalót nyújtott a nézőknek, és természetesen nekem is.
A szerző olyan darab megírására törekedett, amely színházi szempontból jól kivitelezhető, így a történet az 1989-es sorsfordító piknik előtti napon játszódik egy határ közeli kisváros autószerelőműhelyének udvarában. Egy négytagú klasszikus család él a házban nagymamával együtt, egyszer csak hazajönnek a gyerekek: Budapestről, Balatonról, Nyugat-európai túráról, megjelenik az erdélyi rokon, NDK-s ismerősök. Mindegyikükről kiderül, hogy nekik is valamilyen átvitt értelemben vett határt kell átlépniük a tényleges határátlépés mellett. Bajnai Zsoltnak nagyon tetszett, hogy a rendező élt a forgószínpad lehetőségével, így mozgalmasabbá, élménytelibbé váltak a darab terei. A jelmezeket is ötletesnek és játékosnak találta, külön megemlítette azt a jelenetet, amikor az Erdélyből érkező rokon a megérkezésekor jó pár kendőt vesz le a fejéről, mert ezeket szeretné eladni, és így tudta a határon átcsempészni azokat.
Bajnai Zsolt úgy látja: az előadás egyik erőssége, hogy minden korosztályt megszólít, az érettebb korúaknak, akik saját maguk is megélték az egykoron történteket, alkalmat adhat az emlékek felidézésére, az ifjúságnak pedig a közelmúlt történelemének élménydús megismerésére.
Sokan még csak nem is hallottak arról, hogy valaha lóversenypályája is volt városunknak – pedig az ország legnívósabbjai közt tartották számon. Dénes...
Mi marad ránk a görög örökségből? A Soproni Petőfi Színház előadása erre nem magyarázatot ad, hanem játékba hív. Varga Leventével, a GÖRÖGSÉG, avagy a...