– Nem titok: a Jereván-lakótelep egyik házában szomszédokként gyerekeskedtünk, már akkor is egy nagyon kreatív kislányt ismertem meg benned. Vajon mi inspirált abban, hogy a műszaki, gazdasági pálya mellett az alkotásban teljesedj ki?

– Egyrészt olyan családban nőttem fel testvéremmel együtt, ahol mindig jelen volt a kézműveskedés, a rajzolás, édesapám, aki nagyon szépen rajzol, nagy hatást gyakorolt rám. Másrészt nagyon sokat jártunk múzeumba, korán találkozhattunk a képzőművészettel. Mindez valahol ott munkált bennem, aztán a gyermekeim születése után újra előtérbe került a velük való alkotótevékenység. Éreztem azt, hogy ez nem csak nekik jó időtöltés, de nekem is igazi erőforrás. 2018 környékén kaptam egy erős figyelmeztetést, amikor megrendült az egészségem, végül ennek hatására jutottam el a művészetterápiához, majd az egyéni alkotáshoz.

– Aki ellátogatott valamelyik kiállításodra, láthatta, hogy a festészet mellett a porcelánok és az üvegek világa ejtett rabul leginkább…

– Részt vettem „Üveges” Eszter háromnapos tanfolyamán, ahol nagyon mélyen megfogott az üveggel való kapcsolódás. Már gyermekkoromban is elbűvölt egy-egy csillogó üvegdarab, elvarázsolt az üvegfújás. Mivel kísérletező alkat vagyok, így az üveg megmunkálása során is próbálom feszegetni a határaimat. Persze néha mindezt kudarc is kíséri, de a kreativitás megélésének ez is része.

– Milyen élmények hatnak rád az alkotás során?

– Inspirálnak az aktuális hangulatok, érzések, belső sugallatok. Bármi is történik velem, ami valami miatt megérint, egy festményszerű kép jelenik meg belső szemeim előtt. Hatnak rám azok a művészek is, akikre egyfajta példaként is tekintek, így Frida Kahlo színes, ugyanakkor szívbemarkoló világa, Dali szürrealizmusa, de közel állnak hozzám a nagyszerű soproni festőművész, Giczy János alkotásai is. Nemcsak a képzőművészet, hanem az írás is egyfajta terápia számomra. Nagy álmom egy kötet megjelentetése, már a címe is megvan: Gondolatok a koponyám körül…

– Végtelenül sokszínű a világod. Talán ezért is jutott eszembe, hogy ha jelkép formájában kellene megjeleníteni azt, amit képviselsz, akkor egy színpompás, lebegő kolibri jut az eszembe.

– Ez érdekes, hiszen ha meg kellene határoznom magamat, hogy milyennek látom a saját világomat, akkor valóban egy színes, szárnyaló madár jut az eszembe. Tele vagyok tervekkel az alkotással kapcsolatban, szeretném az ötvös szakmát is kitanulni, hiszen az ékszerkészítés finom, szépséges világa különösen vonzó számomra. Szóval az a kolibri nem is rossz jelkép… (Mindezt a rá jellemző nagy mosollyal mondta….)