Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Sopronban itthon van
Sulyok Gabriella: Sopronban nem dolgozom, hanem alkotok Fotó: Pluzsik Tamás

Sulyok Gabriella: „Ez a város az életem múlhatatlan varázsa”

Sopronban itthon van

| Pluzsik Tamás | Kultúra

– Sopron mindig különleges város volt, ezzel a kitüntetéssel valójában a szülővárosom iránti honvágyamat díjazták – mondta Sulyok Gabriella. Az elismert grafikusművész a hűség napon vehette át a város legrangosabb kitüntetéseinek egyikét, a Pro Urbe Sopron-díjat.

– Őszintén megmondom, hogy nemcsak megtisztelő, hanem rendkívül meglepő is volt számomra ez a kitüntetés – kezdte Sulyok Gabriella. – Amikor a többi díjazott társaságában ott ültem az egykori Soproni Kaszinó dísztermében, arra gondoltam, hogy Sopron mindig is különleges város volt. Ezzel a kitüntetéssel valójában a szülővárosom iránti honvágyamat, ami egyre töményebb, egyre sűrűbb és egyre nehezebb, díjazták. Igen, mert engem mindig és mindenkor rendkívüli módon érdekelt az, ami itt történik, vagy ha nem is történik, de készültében valami szép és jó dolgot hordoz.  

Sulyok Gabriella Sopronban született. Az Ágoston Ernő vezette legendás rajziskola legfiatalabb nemzedékéhez tartozik. A főiskolán Barcsay Jenő tanítványa, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező–operatőr szakos hallgatója volt. Grafikái, egyedi rajzai, képzőművészeti tárgyú videói, filmjei révén a magyar képzőművészet senkivel össze nem téveszthető, egyedi hangú képviselője, aki a rajzban, a vonalban találta meg a művészi önkifejezés lehetőségét. Számos szakmai elismerés mellett a magyar képzőművészek legmagasabb kitüntetésének, a Munkácsy-díjnak a birtokosa.

– Mindent összevetve sajnos az évnek csak a kisebb részét töltöm Sopronban, de maximum egy hónap az az idő, amit kibírok anélkül, hogy haza ne jöjjek – folytatta Sulyok Gabriella. –Amikor pedig itthon vagyok, mert így mondom, akkor csak én vagyok, meg a város és a szándékom. Itt valahogy egész más az odaadásom. Igen, itt nem dolgozom, hanem alkotok, itt megszáll az ihletettség, és ez valami csoda. Amikor egy alkalommal éppen jöttem haza, a vonatablakon keresztül azt néztem, hogy szinte kifogyhatatlanul miképp alakul, szinte lélegzik össze az ég és a föld szövetszerű sűrűsége. Ott és akkor meg is fogalmazódott bennem a gondolat, hogy ezt le kell rajzolnom. Azóta jó néhány darab már el is készült ebből a sorozatból, melynek azt a címet adtam, hogy LÁT-KÉP. Hogy ezek mikor lesznek láthatóak? Remélem, hogy hamarosan, és először itt, Sopronban, mert nekem ez a város az életem múlhatatlan varázsa… 

Kapcsolódó cikkek

Őszintén az életről

Őszintén az életről

2024. 04. 10. | Szilágyi Andrea

Májustól kapható a könyvesboltokban Élő Csenge Enikő soproni születésű költő első verseskötete: az Apám országa című műben a főhős a létezés és az éle...