„Gergácz Berta festőnő élete, mint a virágoké, kibomló, perdülő s lehulló szirom – rövid, de arányosan szép volt” – írta Askerz Éva művészettörténész a közel negyed századdal ezelőtt elhunyt művésznő­ről, aki 1978-ban szerzett dip­­lomát a pécsi Tanárképző Főiskolán, ahol Bérces Gábor volt a mestere. Dip­­lo­­­­mája átvétele után számos egyéni és csoportos (Győr, Szom­­­­bat­­hely, Bécs, illetve Róma, ahol a rangos Sinaide Ghi Nemzetközi Akvarell Biennálé díját is elnyerte) tárlaton vett részt. Tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának, de művészi tevékenysége mellett a soproni Óvónőképző Főiskola adjunktusaként jelentős volt pedagógiai munkássága is.

Mint a tárlatmegnyitón is el­­hangzott, Kovács-Gombos Gá­­bor festőművész szívesen nevezte feleségét, Gergácz Bertát nőművésznek. „Bevallom, hogy én férfi festőként sok mindent nem is értettem, csak azt láttam, hogy amit csinál, az végül gyönyörű lesz (…) én a klasszikus festői utat jártam és eszem ágában sem volt eltérülni attól, hogy olajjal vászonra fessek. Ő azonban a ha­­gyományos megoldási módokat teljesen elvetette, he­­lyette egyszerűen szemlélte az anyagokat, a követ, a falevelet, madártollat vagy éppen a kisült tésztát, s fi­­gyelte, hogy mit mondanak.”

– Remélem, hogy a művész ars poeticája, miszerint a kép­­zőművészet képes a kép­­zelet és a valóság kö­­­­zé olyan hidat emel­­ni, amely alkalmas a kapcsolattartásra, sokunk szívé­­ben visszhangra talál, és így emberek tudunk maradni a mai, technika által uralt világban – fogalmazott kiállítás-megnyitójában Veress Ferenc művészettörténész.

A tárlat június 12-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.