– A festő megörökíti a tájat, arcokat, papírra veti a képzeletének szülötteit. Ugyanezt teszi a tetoválóművész is, csak az emberi testre dolgozik. Így alkotása hosszú évtizedekre szól. Te hogyan kerültél a tetoválás közelébe?

– A kilencvenes évek elején készíttettem az első tetoválásomat Budapesten. Már közben tudtam, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni. Szalonunkat több mint harminc éve nyitottuk meg a Paprét sarkán. Természetesen folyamatosan bővült a stúdió, már négyen tudunk egyszerre tetoválni, illetve a párom, Heni készíti a testékszereket.

– Harminc év sok idő, mi motivál még most is a munkád során?

– Számomra fontos mozgatórugó, hogy mindent, amivel foglalkozom, próbáljam meg napról napra egy kicsit jobban csinálni. Egyedi darabokat készítek, mindegyik munkám kihívás. Hosszú évekig mindenféle stílusú mintát szívesen készítettem, de idővel specializálódtam, a japán motívumokra és a realista, figurális mintákra fókuszálok. A legjobban a fantasztikus realizmust szeretem, ami olyan dolgok valósághű ábrázolása, amelyek (ebben) a valóságban nem léteznek.

– A motivációt már azt hiszem, értem, de miből meríted az inspirációt?

– A létezés egy csodálatos dolog, tele titokzatossággal, veszéllyel, gyönyörűséggel és furcsasággal. Ezért a létezés bármely eleme alkalmas az inspirálódásra, ezeket csak észre kell venni. A képzőművészet a látásról szól, és a magyar nyelv nagyon pontosan kifejezi az inspirálódás lényegét a szólással, hogy ne csak nézz, hanem láss!

– Fontos elmondanunk, hogy a tetoválás egy „bizalmi műfaj” – pont az elején említett tartóssága miatt. Hogyan lehet a bizalmat kialakítani?

– Alapvető fontosságúnak tartom, hogy aki nálunk tetováltat, az úgy érezze, méltóak vagyunk a bizalomra. Fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzam együtt, akik nemcsak tehetséges, kiváló szakemberek és igazi művészek, hanem pozitív attitűddel is rendelkezzenek, mert komoly dolgokat alkotni – véleményem szerint – csak így lehet. Amikor bő három évtizede tetoválni kezdtem, ez még egy szubkultúrának számított, ma már tömegcikké vált. Az eszközök ugyan sokat fejlődtek, de jelenleg a mennyiség sok esetben a minőség felett áll, pedig ennek pont fordítva kellene lennie. Ez ellen küzdünk...

– Miért ajánlanád valakinek, hogy tetováltasson? Egyáltalán: ajánlanád?

– Nem gondolom, hogy mindenkinek való lenne, és nem is ajánlanám mindenkinek. De ha valakiben megvan az a bizonyos belső késztetés és felelősség egy ilyen végleges döntés meghozására, akkor igen.

Névjegy: Erdélyi Gábor Gabo Sopronban született, a Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett 1989-ban. Már ekkor szerepelt kiállításokon, nyert országos művészeti pályázatokat. Festőként a jövő meglehetősen bizonytalannak tűnt a rendszerváltás éveiben, ezért először keramikusnak tanult, majd dekoratőrként dolgozott.

Sokoldalú alkotók: Gabo párjával, E. Gruber Henriette-tel közösen vezeti a stúdiót. Munkájuk szorosan összefügg, a tetováláson kívül sok más művészeti tevékenységet is végeznek – testékszerek, illusztrációk, filmezés, kiállítások. Gabóék forgattak például dokumentumfilmeket Makovecz Imre megbízásából, terveztek cd-borítókat. Egyik legnagyobb kihívásának a From Beyond című játékfilm rendezői feladatait tartja, a legbüszkébb pedig az idei, Henivel közös tárlatukra, amelynek a Munkácsy-terem adott otthont. (Erről lapunkban is írtunk: Képekkel üzennek, Soproni Téma, 2024. június 26.) A kiállítási anyagot szeretnék a jövőben külföldön és más hazai városokban is bemutatni.