– A Szerbiában, a Vajdaság északi részén található Szabadka és Sopron között 450 kilométernyi a távolság. Vajon karakterében van-e hasonlóság a két város között?

– Sopront nagyon könnyű megszeretni több szempontból is. Egyrészt, mert nagyon szép város, másrészt nagyon kedvesek velem az itt élők, az utcán, az üzletekben sokan megismernek, előre köszönnek. Mindez megadja az „otthon” érzését. Ilyen értelemben számomra hasonlatos Szabadkához. Ugyanakkor más világ Szabadka, mégiscsak a Balkán része a maga negatív és pozitív jellemzőivel, a lelkületében hordoz egyfajta ősi zabolátlanságot, mélyről jövő indulatokat. Mivel ebben nőttem fel, mindez meghatározó maradt számomra.

– Talán nem titok, hogy jövőre ünnepli hetvenedik születésnapját, ugyanakkor nagyon intenzív életet él, szinte folyamatosan úton van, életének egyik jelképe lehetne a bőrönd…

– Na, ezen jót nevettem… De valóban szinte mindig ott van mellettem a bőröndöm. Érdekes ellentmondás, hogy ha éppen Szabadkán vagyok, a saját kezemmel épített házamban, teljes nyugalomban, akkor előtör belőlem egyfajta hiányérzet, hogy történjen valami, ha pedig Sopronban, akkor honvágyam támad. Mindig tartok valami felé, mindig várok valamit a holnaptól, ez a fajta változás, változékonyság visz tovább…

– Három gyermek édesapja, Tamás fia a fiatal színészgeneráció egyik legtehetségesebb képviselője, legutóbb kiérdemelte a Junior Prima díjat is. Tudja a fiát elfogulatlanul, csak szakmai szemmel nézni?

– Bármilyen közhelyesen hangzik, nagyon büszke vagyok rá. Természetes, hogy elfogult vagyok vele szemben is, mint a másik két nagyszerű gyermekemmel szemben is, ugyanakkor szakmai szemmel is nézem egy-egy darabban, filmszerepben. Ákos fiamat is megcsapta a szakmám szele, remek operatőr, lányom, Nóra pedig Szabadkán óvónő. A gyermekeim adják számomra a legerősebb életenergiát, azt az erőt, amiért érdemes élni, alkotni. Ugyanakkor folyamatosan aggódom értük, mivel Tamás ugyanazon a területen boldogul, mint én, így duplán is átérzem és élem a szakmai esetleges fájdalmait vagy éppen a sikereit.

– Sopronban sok szép szerep megtalálta már, melyek a legkedvesebbek?

– A két legutolsó szerepemet: az Országúton cirkuszigazgatóját és a Játék a kastélyban című színműben Gál szerepét nagyon szeretem, izgalommal várom az összes előadást. Hasonlóan nagy élményként éltem meg az István királyban Vazul megformálását. Ezek a szerepek állandóan működnek bennem, állandóan dolgom van velük. Változnak, ahogy én is előadásról előadásra változom. Ezek csak finom árnyalatok a nézők számára, de nagyon inspirálóak számomra.

Tekintse meg kvízünket!