Krisztina fő mottója: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!”. Ennek jegyében nem csupán saját maga tevékenykedik műhelyében, hanem a betérőket is alkotásra csábítja.  

– Palóc vidékről származom, dédnagymamám csodálatos hímzéseket készített – idézte fel a múltat Márton Krisztina. – Aprócska lányként mellé telepedtem a kis sámlimmal, és néztem, hogy születik meg egy-egy kézműves alkotás. 12 éves koromban már bonyolultabb matyómintákat hímeztem. Miután jó pár kézimunkastílust megismertem, rátaláltam saját, egyedi stílusomra: a keresztszemes hímzések világára. Munkáim egyedisége és szépsége abban rejlik, hogy régi motívumokat hímzek ma használatos, modern tárgyakra. A hímzések során természetes alapanyagokkal – lenvászonnal, damaszttal – dolgozom.

Krisztina hét évvel ezelőtt költözött családjával Budapestről Harkára gyermekei iskolaválasztása miatt. Régebben az egészségügyben dolgozott. A nem éppen zökkenőmentes beilleszkedés során igazi terápiának bizonyult számára a hímzés. Ekkor fogalmazódott meg benne: csak ezzel szeretne foglalkozni, ez az ő útja, mert ebben tud igazán kiteljesedni, és másoknak is adni.

– Ha egy gyereket leültetek hímezgetni, akkor javul a színérzéke, a koncentrációja és a finommotorikája, ami a tanulásban nagyon nagy segítségére lesz – sorolta az alkotó. – Már 4–5 éves kortól lehet a kicsikkel együtt dolgozni. Szívet melengető látni, hogy amikor itt, a műhelyben elkészül egy-egy kicsi kéz alkotta terítőcske, azt a gyerekek milyen büszkén nyújtják át anyukájuknak, nagymamájuknak.