Laehne Frigyes (egyes írásmód szerint Lähne) 1838 és 1842 között a weissenfelsi szemináriumban tanult, majd három éven át a berlini egyetemen képezte magát, ahol elsősorban filozófiai és természettudományi tanulmányokat folytatott. 1845-ben meghívták tanárnak Felsőlövőre (Oberschützen), mivel nem tudott magyarul, hamarosan Debrecenbe ment „magyar nyelvre”. Itt megismerkedett Petőfivel, aki feljegyzései szerint azt mondta neki: „Ha egy magyar nem ismeri az anyanyelvét, az rossz hazafi, de aki nem ért németül vagy franciául, az nem művelt ember...”. Laehne honvéd tüzérként részt vett a szabadságharcban, majd annak bukását követően Svájcban telepedett le, jómódú családoknál nevelő volt. Néhány év múlva, immáron a magyar nyelv birtokában ismét visszatért Felsőlövőre tanárnak, hamarosan azonban elfogadta a meghívást a soproni evangélikus reáliskolába, és végleg letelepült Sopronban. Reáliskolai tanárkodása mellett egy kis létszámú internátust is nyitott, mely alapul szolgált a később kiváló hírnévnek örvendő, Bécsi utcai iskolájának. Nemcsak az ország távoli részeiből, de még a kiváló iskolákban bővelkedő Bécsből is Sopronba, a Laehne-féle tanintézetbe küldték a jómódú családok gyermekeiket, így többek között 1878 és 1882 között itt végezte gimnáziumi tanulmányait a későbbi kormányzó, Horthy Miklós is. Az ő osztálytársa volt az 1895 és 1899 közötti miniszterelnök, báró Bánffy Dezső fia, a későbbi legendás irodalompártoló báró Bánffy Ferenc, valamint a ma is létező mosonmagyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyár alapítójának fia, Kühne Károly. Az iskolának egyik bentlakó híres tanára volt a hazai kartográfia megalapítója, Kogutowitz Manó geográfus és térképész, aki egy leányszöktetés miatt került Sopronba, majd Laehne Frigyes iskolájában rajzot, matematikát és francia nyelvet oktatott.

Laehne Frigyes 1881. december 9-én halt meg, de az általa alapított iskola tovább működött. Egykori tanárai, illetve 1891-től fia, Laehne Vilmos (1862–1918) vitte tovább az iskolát. Az ő halála egyúttal a legendás intézmény megszűnését is jelentette. Sajnos az egykor nagy kiterjedésű épülettömb nagy része elpusztult a második világháborús bombázások során, a kétemeletes homlokrész (Bécsi utca 45.) egy része azonban ma is áll, lakások vannak benne. A közelmúltig (talán még ma is?) arra a kérdésre, hogy hol laksz, az ott élők rendszerint így válaszolnak: „a Léniben”…