A „legmagánosabb soproni művész”, így nevezte Sarkady Sándor Rázó Józsefet. A festőművész pedig egy Ferenczy Károly idézetet választott élete mottójául: „Megőrzöm magamban az alkotó hitét, odaállok állványomhoz és dolgozom – bemutatva a megtisztulásra vágyó és példázatra született lélek megtörhetetlenségét.”. Akvarelljein, olajképein meseszerűen ötvöződik a valóság és a képzelet, alkotásai többségén az uralkodó szín a kék.  

– Édesapám 28 éve nincs közöttük, halála kerek évfordulóin emlékkiállításokat szoktunk rendezni, de ez a mostani tárlat más – mesélte lapunknak Rázó László, a művész fia. – A közelmúltban megkeresett Szabó Attila, a bánfalvi fiókkönyvtár vezetője, így ez a kiállítás az ő kezdeményezésére jött létre. Gyakorlatilag három lakásból: édesanyámtól, nővéremtől és tőlünk kerültek a falakra akvarell- és olajképek, illetve a 13. Attiláé.

Rázó József 1926-ban született, tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. A főiskola után visszatért Sopronba, rajztanárként dolgozott, szakköröket, táborokat vezetett, számtalan magántanítványa volt, akik közül többen részt vettek a múlt heti kiállításmegnyitón.

A művészt Szabó Attila méltatta elsőként, majd Kovács-Gombos Gábor festőművész emlékezett meg Rázó Lászlóról, adott átfogó képet munkásságáról. A rendezvényen közreműködött Tóthné Rázó Emőke (a festő lánya), Tóth András és Fodor Gábor, akik a zene és irodalom nyelvén szóltak a résztvevőkhöz. Nem véletlenül, Rázó József rajongott a komolyzenéért és az irodalomért, mindkét művészeti ágban nagy műveltségű ember volt. Mellette pedig megmaradt egy szerény festőnek, aki magányában szeretett a leginkább alkotni. Festményeit megnézhetik október 19-ig a bánfalvi fiókkönyvtár nyitvatartási idejében.