Emlékezetes alakítása volt Örkény István: Macskajáték című tragikomédiájában Orbánné szerepe, de nyilván sokaknak a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjáték jut először az eszébe Horváth Zsuzsa neve hallatán. A darabban ő játszotta Arankát, partnere Reviczky Gábor volt. A Peer Gynt című előadásban, mely jelenleg is szerepel a színház műsorán, a címszereplő anyját, Aase anyót alakítja Zsuzsa.

– Miskolcon sok-sok évvel ezelőtt már játszottam ebben a darabban, ami azért érdekes és különösen emlékezetes számomra, mert éppen nagy pocakkal babát vártam abban az időben, ezért Csiszár Imre rendező kitalált nekem egy testhezálló szerepet, ami valójában nincs is benne a műben, Solvejg anyját alakítottam – kezdte Horváth Zsuzsa. – A mostani előadásnak is van egy pikantériája, ez pedig az, hogy Gobbi Hilda végrendeletileg alapított egy díjat, ami Henrik Ibsen Peer Gynt című művének egyik alakjáról, Aase anyóról, Peer Gynt édesanyjáról kapta a nevét, ez az Aase-díj. A kuratórium 2013-ban nekem ítélte oda ezt az elismerést. Aase megformálása annak idején Gobbi Hilda egyik emlékezetes szerepe volt a Nemzeti Színházban, a Pataki András rendezte soproni előadásban pedig most én alakítom Aase anyót.

Horváth Zsuzsa pályája a kaposvári Csiky Gergely Színházból indult, ahol gimnazistaként előbb stúdiózott, majd miután az érettségit követően nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, adminisztrációs munkát vállalt.

– A színház közelében akartam maradni, szerencsémre nem is kellett sokáig a teátrum bérszámfejtő irodájában ülnöm, ugyanis kaptam egy táncos szerepet a Három tavasz című operettben, melyet aztán egyre jelentősebb feladatok követtek. Büszke vagyok arra, hogy tevőlegesen ott lehettem a színház mindmáig emlegetett nagy korszakában, amit a szakma „Kaposvár-jelenségként” emleget.

Horváth Zsuzsa ma már kicsit soproninak is vallja magát, megnyugtatja őt ez a város. Ahogy mondja, előadások előtt, ha esik, ha fúj, körbesétálja a történelmi belvárost, megsimogatja a Templom utcai Bezerédj-palota falát, ahol annak idején Liszt Ferenc adott hangversenyt, majd a Fő téren leül néhány percre egy padra, így koncentrál az éppen előtte álló feladatra.