Persze tudom, ez az ellenfél más volt – kegyetlen és kíméletlen, de mégis neked hittünk, hogy győzni fogsz! Szetthátrányból, semmi negyvenről.
Hányszor elmondtad: dögöljön meg a rák!

Talán tíz napja, hogy utoljára beszéltünk: „Nagyon fájok, és kevés a levegő, majd csörgök…” – és letetted. Egy héttel ezelőtt már hiába hívtalak: „A hívott szám jelenleg nem kapcsolható” – mondta a gépi hang. Jelenleg? – soha többé!

Amíg lesz telefonom, a számodat megtartom, és minden készülékemre elmentem. Tudom, soha többé nem veszed föl, de mint ahogy az életem, úgy telefonszám-jegyzékem is csak VELED volt és lesz továbbra is teljes. Ha pedig egyszer, majd az aktuális időpontban megcsörren, és látom a kijelzőn, hogy JOCÓ, akkor tudom, hogy valahol, nagyon-nagyon messze, túl minden látóhatáron foglaltál már egy pályát a következő teniszpartira, és türelmetlenül vársz – a többit majd akkor megbeszéljük…

A Színművészeti Főiskolán 1971-ben diplomázó Székhelyi József alapító tagja volt a Soproni Petőfi Színháznak. Első soproni premiere 1993. március 5-én volt, Eőrsi István: Az áldozat című drámájának játszotta az egyik főszerepét. Első átütő soproni sikerét Raymund Fritz Simons: Edmund Kean című egyszemélyes monodrámájában aratta, majd ezt követően egymást követték a sikeresnél sikeresebb szerepek és rendezések. A soproni társulattól való távozását követően szabadúszóként dolgozott, majd 2003-tól 2008-ig a Szegedi Nemzeti Színházat igazgatta. 2014-től a Veres 1 Színház társulatának volt a tagja. Színésztársai, barátai, tisztelői az elmúlt vasárnap vettek tőle végső búcsút a Kozma utcai zsidó temetőben.