Tornay Endre András Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész a nyolcvanas és kilencvenes években rendszeres kiállítója volt az érembiennáléknak, több díjat, köztük nagydíjat is nyert. Januárban a művész özvegye nyolcvan érmet ajándékozott a Soproni Múzeumnak, a kiállítás ezekből és a már korábban megszerzett érmekből nyílt meg. – Ritka az ilyen típusú felajánlás – mondta érdeklődésünkre Nemes András, a Soproni Múzeum művészettörténésze.

– Az özvegy, Tornai Julianna abból indult ki, hogy a családban senki nem folytatja a szobrász mesterséget, ezért szerencsésebb, ha a művész hagyatéka közgyűjteményekbe kerül. Az érmeket az adományozás után beleltároztam, tehát a múzeum gyűjteményébe kerültek, most a Fabricius Galériában láthatóak. Hosszabb távon (a tervek szerint 2–3 éven belül) elkészül egy éremkiállítás a városban, amely elsősorban a biennálék anyagából áll össze. Tornay Endre András anyaga ebben mindenképpen szerepelni fog!

A Soproni Múzeumnak már több mint kétezer kortárs képzőművészeti érme van, ami soknak számít. A biennálék rendezése miatt ebben a művészeti ágban országos gyűjtőkörrel rendelkeznek.

Tornay Endre András érmei jól felismerhetőek, a művész megteremtette saját formavilágát. Kedvelt területe az éremművészet mellett a fából készített kisplasztika; jelképszerű megfogalmazás, tömbszerűség, redukált formavilág jellemzi alkotásait. A szerves népi tárgy­kul­túra és az ősi tárgyformák világából táplálkozott, de elgondolásai, formavilága a modern szobrászattal is rokonságba vonható. Éppen tíz éve, 2008-ban hunyt el, távozása nagy vesztesége volt az egész szobrásztársadalomnak. Az érmeiből rendezett kiállítás május elsejéig látható a Fabricius Galériában (Fő tér 6.) keddtől vasárnapig, 10–18 óráig.

Természetesen az idei nyári „érmes programra” is készülnek a múzeum munkatársai, most az Országos Érembiennále tavaly díjazott művészeinek kiállítását rendezik meg a Lábasházban, ami kiegészül az Sz. Egyed Emma emlékkiállítással a kisteremben.