A Soproni Képzőművészeti Társaság rendezésében nyílt meg vasárnap délelőtt az adventi tárlat, melyet most is egybekötöttek a Soproni Füzetek bemutatójával. Idén rendhagyó módon nem a Várkerület Galériában, hanem egy nagyobb térben, a Festőteremben gyűltek össze a művészetkedvelők és az alkotók. Jubileumot ünnepeltek, negyven éve jelent meg először a város művészeti antológiája, melynek alapító főszerkesztője Sarkady Sándor néhai költő, későbbi felelős kiadója pedig Bősze Balázs néhai költő volt.

– Ez a kulturális rendezvény a város befelé forduló, elmélkedő adventjét gazdagítja – mondta köszöntőjében dr. Simon István alpolgármester. – Köszönjük mindenkinek, aki a 32. kötethez vagy a tárlathoz hozzátett valamit művészetével, közreműködésével. Ezzel is fejlesztve, szépítve és építve szeretett városunk lelkét, szellemét.

Mint Keresztény Richárdtól, a Soproni Képzőművészeti Társaság elnökétől megtudtuk, az adventi tárlaton 30 művész 60 alkotása látható. A kiállított anyag változatos, a többségében olaj- és akvarellképek mellett szerepelnek fotók, selyemképek és kerámiák is. – Bízom benne, hogy a kiállításunk képei kölcsönösen erősítik egymást – fogalmazott a tárlatmegnyitón Keresztény Richárd. A kiállítás december 19-ig látogatható, 15–18 óráig, ingyenes belépéssel.

– Tükröt tart és összegzi a város kulturális életét ez a tárlat és a kötet – foglalta össze gondolatait dr. Hegyi Ferenc, a Soproni Füzeteket kiadó Kulturális Egyesületek és Baráti Körök Szövetségének elnöke. A közel négyszáz oldalas kötetet dr. Zentai László főszerkesztő az alábbi szavakkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe: – Négy évtizeddel ezelőtt Sarkady Sándor az induló periodika előszavában azt írta: „Reményünk, hogy a kiadványt nem szalmaláng szülte, s az érdeklődő olvasó valóban egy életképes sorozat első számát tarja a kezében.”. Égi íróasztalára küldjük üzenetünket: Igen, Sándor, igen, Sarkady tanár úr! Az idei kötet a sorozat 32. darabja. Sokan vagyunk soproni születésű, Sopronban élő vagy Sopronból elszármazott, vagy akár ide visszatérő alkotók, akik bizonyíthatjuk, hogy az óhajtás meghallgatásra talált, a magvetés, az útra bocsátó szavak hozzásegítettek bennünket a provinciálisnál nagyobb figyelemhez.