Vastag Tamás nem bízott semmit a véletlenre. Az, hogy számára mennyire fontos, meghatározó Frank Sinatra, már eddigi pályafutásából is kiderült. Színpadon százszor bújt a legendás énekes bőrébe, többször vett részt Sinatra dalaira épülő koncerteken. Most azonban ő állította össze azt a műsort, amely lelkének pilléreire épült. Neki mit jelent Sinatra, az utánozhatatlan világa, a dzsessz, a szving életérzés, amikor önazonos módon lehet időtlenül vinni, közvetíteni a megfejthetetetlenséget a nyomot hagyó emberek titkából.

Vastag Tamásnak kifejezetten jól állnak Sinatra dalai. Érti azokat, figyel rájuk, átveszi a hullámzásaikat, szenvedélyüket, érzelmeiket, a világra kacsintó lazasággal, sármmal. Nem utánozza az amerikai csillagot, hanem a dalai által szitálja át saját sorsát, életét a zenében. Elmerült a számokban, megmártózott a korszakokon átívelő varázslatban, hogy visszarepítse a közönséget egy olyan helyre, ahol jut pillanat arra: nagyívű dalokat csak nagyívű előadói, énekesi teljesítménnyel lehessen hitelesen, maradandóan tolmácsolni. Ő most ezt tette. Együtt élt Sinatra slágereivel, lelkével. Könnyedén, vagányul, lehengerlően. Huszonenegyedik századbeli szving lovagként.  

Remekül választott vendégeket ehhez a produkcióhoz. Stéphanie Schlesser, a soproni közönség kedvence lényével, kimelkedő hangjával, kisugárzásával gyorsan megnyerte magának a nézőket. Profin, elegánsan, a műfajra jellemző repítő szabadsággal hódított ezen az estén. Ugyanez jellemző Papp Attilára, akit képtelenség tetten érni abban, hogy a színpadon nem kimagasló tehetség. Muzikalitása, énekesi képességei, jelenléte, energiája áthatotta a műsort. Közös számaik Vastag Tamással élményszámba mentek. Horváth Tamás trombitás szólói a műfaj gyökereihez kalauzolták a közönséget, amikor a fúvós hangszerek jelenítették meg a dzsesszt. A hullámzó és megfejthetetlen zenei kalandozást játékos élményként. Mélyről jön ez, az ember testén átsuhanó életenergia magnetikus vonzásában. Az összes érzés tolmácsolásához szükség volt ezen a koncerten az ország kiemelkedő zenészeiből álló Stúdió 11 Ensemble zenekarra. Ők nem pontot tesznek egy ilyen műsor végére, hanem felkiáltójelként és igazodási pontként jelenítik meg mindazt, amit a műfaj, a stílus, egy ilyen koncert megkíván. Igényességet, minőséget, magas szintű zenei tudást, az egyediséget. Ilyen volt Sinatra. Vastag Tamás és csapata pedig méltó módon követik ebben. 

Az est utolsó, záró és érzelmi katarzist jelentő száma a My Way, azaz Az én utam volt. A közönség ünneplése jelezte: repítő útra lépett a fiatal előadó ezzel a koncerttel.