Élete a tánc körül forog
| Köves Andrea
Nemzeti ünnepünk alkalmával a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata elismerésben részesült Sipos Ferenc tanár, táncpedagógus, a Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI intézményvezetője, a Soproni Pendelyes Kulturális Egyesület alapító elnöke.
A magyar népi hagyományok megőrzését és a tradicionális magyar tánckultúra ápolását, továbbadását szolgáló tevékenységéért kapta a magas rangú elismerést a kitüntetett, akivel stílusosan szeretett iskolájában, egy táncpróba előtt beszélgettünk.
– Fontos számomra ez a kitüntetés, megerősít abban, hogy jó és értékes dologgal foglalkozom, hogy évtizedek óta jó úton járok, sőt, inkább járunk, hiszen ezen az úton sokan segítettek és segítenek mind a mai napig – kezdte Sipos Ferenc. – A kilencvenes évek elején kezdtünk itt, Sopronban néhány gyerekkel úgy dolgozni, hogy előtte nem volt hagyománya az általános iskolai néptáncoktatásnak. Mindezek fényében különösen büszke vagyok arra, hogy ma már számos csoportban gyakorolhatják a gyerekek nálunk a táncot. Számomra a közösséghez tartozás megélése semmihez sem hasonlítható érzés, ezt szeretném átadni a gyerekeknek.
Sipos Ferencről talán sokan nem is gondolnák, hogy földrajz–testnevelés szakos tanárként először futballedzőként képzelte a jövőjét. Ugyanakkor mindig fontos volt számára a néptánc, amelynek a szeretetét otthonról, egy Somogy megyei faluból hozta. Nagyon izgalmasnak tartja azt a kihívást, hogy kollégáival együtt olyan gyerekekkel ismertethetik, szerettethetik meg a népi kultúrát, akiknek már a szülei, sőt, nagyszülei is városban nőttek fel. Hisz az élmények erejében, így a próbákon kívül a gyerekek táborokban, táncfórumon, fesztiválokon, fellépéseken, országos találkozókon fedezhetik fel és szerethetik meg a néptáncban rejlő szépséget, összetartó erőt.
– Szerintem minden gyerekhez megvan a kulcs, ha értő és érző módon figyelünk rá, előbb-utóbb kiderül, hogy mivel is lehet motiválni – összegezte pedagógusi hitvallását Sipos Ferenc. – Az utánpótlás nevelése mellett a tehetséggondozást is szívügyemnek tekintem. Örömmel tölt el, hogy például milyen nagyszerű táncossá érett egykori tanítványom, Bognár Adrián. Ám nem kell nagy dolgoknak történniük ahhoz, hogy érezzem, jó úton járok, elég hozzá egy-egy próbán látni a jókedvű, felszabadult, élményekkel teli táncosaimat.