Mélységes megrendülés helyett mélységes megrendelés… – súlyos hiba, amiért Bodó Bélát (1903–1970), a lap ügyeletes olvasószerkesztőjét vonták felelősségre.

Vajda Albert, a „vétkes” egykori kollégája így emlékezett a történtekre: „Véletlenül jól ismertem a Népszava olvasószerkesztőjét, Bodó Bélát. Éjjel kettőkor jelent meg nála három ávós, elvitték, öt hónapig nem tudott róla senki. A felesége sem. Öt hónap után megjelent, nyolcvannégy kilóról hatvankét kilóra fogyva. Rettenetes dolgokat mesélt. Két hónapig az ÁVO Fő utcai börtönében volt, cellájában állandóan égett a lámpa, és a legváratlanabb pillanatokban ráncigálták ki kihallgatásra. Megváltás volt számára, amikor elvitték útépítésre Sztálinváros mellé, ahol viszont egy vadállati őrparancsnok ütötte, verte, rúgta őket. Közölte vele, hogy halálra van ítélve, ki fogják végezni, tehát örüljön, hogy amíg itt van, addig él. Eltelt öt hónap. Váratlanul egy reggel behívatták az irodára, kezébe nyomták a tőle elvett tárgyakat, odaadták a ruháját, és egy vonatjegyet Budapestre. Elengedték. Azt mondta, soha többé nem fog politikával foglalkozni. Két hónap múlva pártjelvénnyel a gomblyukában megjelent, és az utcán büszkén újságolta nekem, hogy visszavették a pártba. A Nők Lapjához helyezték szerkesztőnek…”. Bodó Bélát, talán mintegy kárpótlásként, tíz évvel később Munka Érdemrenddel tüntették ki.

Sopronhoz is köthető egy emlékezetes sajtóhiba: „Rákosi elvtárs nagy beszéde Sopronban” – adta hírül 75 évvel ezelőtt címlapján a Néplap. Két nappal később jött a helyesbítés, hogy nem Sopronban kísérte „viharos taps és éljenzés” az akkor még „csak” miniszterelnök-helyettes beszédét, hanem a budapesti Sportcsarnokban.

És végül még egy kínos eset: ennek elszenvedője Végh György, mára már elfeledett költő volt. A Hajnali szárnyalás című verse annak idején egy irodalmi lap címoldalán jelent meg, mégpedig úgy, hogy a verscím második szavának első magánhangzójáról lemaradt az ékezet…