A Szász Endrével töltött tanulóévek után Soproni Somlai Attila hosszabb ideig élt Ausztráliában, Olaszországban és Németországban. 1995-ben tért haza, és önként vállalt magányában alakította ki a saját világát.

– „Tiszteld az eget, mint apádat, a földet, mint anyádat, s rajta minden élőlényt, mint testvéreidet” – tartja az indián közmondás, melyet íratlan szabálynak tekintek, és amelyről úgy gondolom, hogy a benne foglaltakat az új generációknak meg kell tanulniuk – mondta elgondolkodva a művész. – Szent kötelességemnek tartom, hogy a városomnak a hűség évében iránytűt adjak a történelméhez, leginkább pedig a középiskolás korosztálynak, mert ők alakítják a jövőt.

Soproni Somlai Attila a kiállításon felvonultatja történelmünk – és benne Sopron történelmének – nagyjait, akik a múlt századot mozgatták.

– A mai világban különösen fontos az értékeink megőrzése. Az elmúlt 100 évben nem változott semmi – folytatta. – Nincs új a nap alatt. 1921-ben a világot ugyanazok a globális erők mozgatták, a nemzetünket ugyanúgy támadások érték, és ugyanúgy a valóságunkat kellett megvédenünk, akárcsak ma. Sopron vérében van a hazaszeretet, a hűség. Azon az állásponton vagyok, hogy ha valaki jót tesz az életében, egy egész századnak tesz jót.

A tárlaton összesen huszonnyolc kép kapott helyet. A művész napra pontosan két évet dolgozott a festményeken, mialatt egy egész századot ismert meg. Munkája grandiózus voltát jól szemlélteti, hogy 240 folyóméter keretet és 65 négyzetméter vásznat használt fel.

– Sok irodalmi nagyság kapott helyet az alkotásaimon, melyekhez az idézeteket ugyancsak én választottam. A szempont az volt, hogy a soproniak hitét tudjam erősíteni – tette hozzá. – A munka azonban még korántsem ért véget, ugyanis az a célom, hogy az összes kiemelkedő magyar író gondolatait megörökítsem.

A jelenkort mozgató írókon, államférfiakon kívül napi hőseink is visszaköszönnek a képeken. Attila mosolyogva mesélte, hogy éppen Balatonfüreden izgult Szilágyi Áron harmadik olimpiai érméért, így a varázslatos balatoni táj mellett megidézte a kardvívót is. Arra a kérdésünkre pedig, hogy hogyan lehet valakinek 59 évesen a 60. önálló tárlata, csak ennyit felelt: – Van olyan év, amikor három helyre is megyek az anyagommal, persze úgy, hogy új képeket teszek hozzá. Hiszem, hogy a négy fal között elhangzó vers nem ér semmit, az a jó, ha mindenki hallja. Zárásként pedig visszakanyarodnék az indián közmondáshoz: a földön rengeteg érték van, melyek mellett, ha elrohanunk, ha nem hajolunk le értük, szegényebbek leszünk. Hiszen csak az idő a miénk.