Both Gréta: súgó a színpadon

Színészek és zenészek a színpadon, rendező és súgó a színpad két oldalán, tart a próbafolyamat – az  átdolgozott Schiller-darab állandó szereplője egy olyan színházi dolgozó, akit sosem látunk reflektorfényben, ő Both Gréta, a súgó.– Az Aida próbái alatt kerültem a színházba – a közeg már ismerős volt, hiszen évekig színitanodás voltam –, majd felvételiztem a marosvásárhelyi színművészetire, ahol az utolsó rostán kiestem – mesélte Both Gréta. – Ezután kerestek meg a színházból és hívtak súgónak. Rögtön Budapesten, a Nemzeti Színházban kezdtem Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk című darabjával, amit aztán Szerbiában, Zentán mutattak be, onnan jöttünk haza, Sopronba.A laikusok számára kevésbé ismert a súgó munkája, hangsúlyozta Gréta, munkája legnagyobb részét a próbafolyamat alatt végzi. – Minden színész másképp tanulja a szöveget: van, aki a próbán, van, akivel külön le kell ülni. Nagyon izgalmasnak tartom a munkám, végre abban a közegben vagyok, ahová mindig is vágytam.Gréta korán elköteleződött a színház mellett, alig négyévesen vitte el édesanyja egy Óz-darabra. – Volt egy jelenet, amikor Dorothy a sárga kockás úton ugrál és énekel. Hetekig utánoztam, a színház iránti vonzódásom pedig azóta is töretlenül megmaradt, soha nem vágytam más hivatásra. Többen mondták, hogy ambivalens vagyok: látszólag nagyon visszahúzódó, de mégis erős bennem a vágy, hogy megmutassam magam a színpadon.Az idei évben Gréta beadta a jelentkezését a pesti, a kaposvári és a marosvásárhelyi színiiskolába. A felvételiig pedig tapasztalatot gyűjt színházi berkekben: az Ármány & szerelem rockzenés játékban már nem „bújik el” a színfalak mögött, kilépett a reflektorfénybe. – Különleges szerepem van, tulajdonképpen magamat játszom: a próbafolyamat során súgó voltam, majd ezt a feladatot kivihettem a színpadra is. Ez az első nagyszínházi darab, amelyben nem statisztaként nem tömegként lépek a deszkákra, és nagyon élvezem.