– Művészemberként, akinek a napjait eddig a zenekari próbák, koncertek, illetve a tanítás tette ki, miként éli meg a mostani bezártságot?

– Egy csütörtöki délutánon két órán belül az összes márciusi koncertünket lemondták, aztán a rákövetkező héten június közepéig minden további programot. Az ember próbál alkalmazkodni az új helyzethez, szerencsére a családommal együtt tölthetem el ezt az időszakot. A 12 és 14 éves lányaimat sem láttam soha ennyit, mint mostanában, amit nagyon élvezek. Közös otthoni programokat keresünk, próbálunk a számítástechnika rejtélyeiben elmerülni az online oktatás miatt. A Bartók-konziban tanítok, így nekem is kell online órákat tartanom. Elég sok változás volt eddig is az életemben, sokszor volt szükségem az újratervezésre, így a mostani helyzethez is úgy érzem, sikerült viszonylag rugalmasan

alkalmazkodnom.

– Tíz éve vezeti a nemzetközi hírű Budapest Jazz Orchestra zenekart. Azt, hogy milyen összetartó együttesről van szó, az is mutatja, hogy egy nagy visszhangot kiváltó dallal: a Quarantine Blues-zal lepték meg a közönséget.

– Éves szinten negyven koncertünk és több stúdiófelvételünk van, átlagosan egy évben 150 napot dolgozunk és töltünk együtt. Az első napokban e-mailen tartottuk a kapcsolatot, akkor még nem látszott olyan veszélyesnek a helyzet. Sajnos hamarosan sokkal rosszabb arcát mutatta a vírus, ekkor támadt Schreck Ferencnek az az ötlete, hogy csináljunk egy új számot, mely a mostani helyzetről szól, és jelenjünk meg vele az online térben. Otthon mindenki felvette magát képpel és hanggal a telefonjával, és ez lett később összevágva. A dal Hárs Viktor szerzeménye és hangszerelése, Urbán Orsit, a nagyszerű dzsessz énekesnőt kérte fel a dal eléneklésére.

– Mennyire meghatározó az életében a „soproniság”?

– A soproni lét olyan speciális, mint az éghajlatban a mikroklíma. A Sopronban töltött fiatalkornak akkor jön elő a segítő mivolta, amikor az ember elkezd dolgozni valahol máshol. Sopronból elmenni és megpróbálni máshol érvényesülni, nem nehéz, mert olyan értékekkel vértezi fel az embert, ami igazi mankót ad a pályáján.

– Talán nem titok, hogy a napokban tölti be 50. életévét. Hogy készül az évfordulóra?

– Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt években a Pro Kultúra felfedezte a Budapest Jazz Orchestrát, így rendszeresen koncertezhetünk a szülővárosomban. A Soproni Petőfi Színház mellett nőttem fel, számos ünnepségen, koncerten léptem fel itt gyermekként. A nagypapám, Kormos Lajos a színháznak néhány évig az igazgatója volt, hálás vagyok, hogy emlékét ápolja Pataki András mostani igazgató. A jó kapcsolatnak köszönhetően mertem nagyot álmodni: elterveztem, hogy a színházban tartok egy születésnapi koncertet azokkal a művészekkel, akikkel az elmúlt években emlékezetes koncertet adtam, illetve két híres előadót is szeretnék meghívni. Nekem óriási dolog lenne gyermekkorom meghatározó színpadán játszani kerek születésnapom alkalmából. Ha létrejön ez a produkció Sopronban, akkor Budapesten is ugyanezzel a programmal adok majd születésnapi koncertet. Nem lényeges, hogy mindezt nem lehet most tavasszal megtartani, elvégre ősszel is 50 éves leszek.