Már maga a történet is izgalmas: a Farinelli művésznéven ismert Carlo Broschi (1705–1782) a XVIII. század egyik leghíresebb kasztrált operaénekese (életéről Farinelli – A kasztrált címmel, Gérard Corbiau rendezésében film is készült, mely 1995-ben Golden Globe-díjas lett), a korszak megasztárja volt. Amikor színpadra lépett, a nők közül többen a nézőtéren elájultak, sőt, a legenda szerint a hangja gyógyított is. Az ő kalandos életét, eltitkolt szerelme iránti érzéseit, önmagával vívott harcait mutatta be a grandiózus táncmű, melyben természetesen rendkívül fontos szerepet töltött be a zene. Scarlatti, Nyman, Klaus Nomi muzsikái mellett megszólaltak annak a Händelnek a szerzeményei is, aki kimondottan versenyzett azért, hogy egy-egy művét annak idején Farinelli adja elő. Az operaénekes a fennmaradt história szerint képes volt egyetlen levegővétellel 250 hangot kiénekelni. Mindezek tükrében komoly kihívást jelentett megfelelő hangú énekest találni a produkcióhoz, végül sikerült megnyerni Kevin Elsnig kontratenort, aki három évvel ezelőtt tűnt fel egy osztrák televíziós tehetségkereső versenyen, ahol „a dél-stájerországi aranyhang” jelzővel illették. Elsnig négy dalt énekelt az előadásban, mindegyiket vastapssal honorálta a barlangszínház közönsége.

A táncműben a címszerepet a francia származású Florient Cador, a St. Pölten-i Europaballett sztártáncosa formálta meg, míg V. Fülöp spanyol királyt Ruszlan Szojengosev, a királynőt pedig Horváth Renáta, a Sopron Balett tagja alakította. Az előadáshoz, melyet Artur Kolmakov és Peter Breuer koreografált, illetve rendezett, Gerlinde Brendinger tervezésében 150 különleges jelmez készült.