Pikáns fűszeres lencseleves, in­­di­ai tyúk (pulyka) combja tölt­­ve téjfeles káposztával, nyúlpecsenye fekete lével és bábafánk – ezzel a menüsorral remekelt az Esterházy Barokk Ételfőző Fesz­­tiválon úri konyha kategó­riában a Soproni Múzeum mun­­­­­­ka­­­társaiból alakult Storno-konyha. Erdeiné Kuslics Katalin, Krammerhofer Szilvia és Osváth Ádám – akiket a blogbejegyzések közlésében kiegészít Kiss Me­­linda – ezen a fesztiválon kivételesen nem a Storno család szakácskönyveiből alkottak, hanem Misztótfalusi Kis Miklós 1698-as kiadású magyar nyelvű szakácskönyve alapján állították össze a menüt. 

– A Storno-konyha csapatá­ban igyekszünk a Storno-sza­­kács­­­­könyvek receptjeit „át­­gyúr­­­ni”, 21. századira formálni – tudtuk meg Erdeiné Kuslics Ka­­­­talintól. – Figyelünk arra, hogy az alapanyagok, fűszerezés tekintetében minél korhűbbek legyünk, de néhány étellel már nem szívesen dolgoznánk, ilyen például a disznófej vagy -agy. A fűszerek ismerősek, csak a felhasználási módjuk különbözik: a ba­­rokk időkben megszokott volt, hogy a húsokhoz fahéjat, szegfűszeget vagy szerecsendiót adtak, az édes tésztákba pedig borsot. Ilyenkor igyekszünk az arányokra figyelni, hogy a mai szájíznek is megfeleljen az elkészült étel.

Nehezíti a több száz éves re­­ceptek alkalmazását, hogy a mér­­té­­kegységek jelölése csak a 19. század végétől vált megszokottá, így a csapatnak többszöri próbálkozással kell kitapasztalni a meg­­felelő mennyiségeket. Legutóbb például azzal „kísérleteztek”, hogy mennyi vajban kell kisütni a bábafánkot.

– Nehézséget okoz az is, hogy a korabeli receptek úgy szólnak, hogy főzzük–süssük szabad tűzön – tette hozzá Er­­de­i­né Kuslics Katalin. – Amikor a blog­­ra készítjük az ételeket, természetesen használjuk a mo­­dern konyha vívmányait, a sü­­tőt és a mixert, habverőt is. A fesztiválon pedig két kerek grillen dolgozunk.