– Tudomásom szerint én vagyok pillanatnyilag a legidősebb színész, aki még aktívan színpadon van. Most kezdtem el a 64. színházi évadomat – mondta mosolyogva a kollégák szerint is mindig jó kedélyű művész. – A Jóisten megáldott olyan genetikai örökséggel, hogy soha életemben nem voltam beteg, a kórházakat is csak kívülről ismerem. Egyedül a térdemmel bajlódom mostanság, azt is annak tudom be, hogy fiatal koromban gátfutó voltam, nyilván megerőltettem akkoriban. Meg kellene operálni, de nem merek elmenni, mert mi van, ha nem sikerül?

Baranyi László, mint mondja, egy nagyon szerencsétlen korosztályhoz tartozik, hisz ő még kivette részét 1945-ben Budapest ostromából is.

– Miután megkaptam a SAS-behívót, az egyetemi rohamzászlóaljba vonultam be, ahol egy kiváló ember, Nagy Zsombor volt a parancsnokunk, aki az utolsó pillanatig óvott bennünket, hogy lehetőleg ne kerüljünk éles, harci helyzetbe, ami persze csak ábránd volt. Mindenesetre megúsztam, túléltem – elevenítette fel a régmúltat a Gobbi Hilda-díjas színművész.

Baranyi László világéletében színész akart lenni, kamaszként csodálta Jávor Pált, Szeleczky Zitát. Négy év katonáskodás után 1952-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol évfolyamtársa volt többek között a később Kossuth-díjas Őze Lajos is. – A főiskoláról egy jelentéktelen elszólásom miatt távolítottak el, sőt még a rettegett ÁVH-nak is át akartak adni, de az egyik tanárom kiállt mellettem. A pályától nem lehetett eltántorítani, ezért Rózsahegyi Kálmán tanodájában folytattam tovább, olyan társakkal, mint Mécs Károly, Sztankay István, Hofi Géza, és nem utolsó sorban itt ismerkedtem meg mostani feleségemmel, Végh Klárával is.

Baranyi László Az eltört korsó című Kleist vígjátékban aratta első jelentősebb sikerét, melyről így írt a Film Színház Muzsika kritikusa: „Jegyezzük fel Baranyi László nevét, aki az írnok figuráját rendkívül szellemesen, karikírozó játékkal tette élvezetessé.”. Azóta megannyi sikeres színházi és filmszerep fűződik nevéhez, a soproni vendégszereplést megelőzően a József Attila Színház Az üvegcipő című előadásában láthatta őt a közönség.

– Hogy lesz-e 65. évadom? Nem tudom, lehet, hogy befejezem, persze ezt már mondtam vagy legalábbis gondoltam többször is…