– Édesapám, Winkler ­Oszkár kiválóan rajzolt és nagyon szép akvarelleket is festett – mesélte kiállításmegnyitójában

dr. Winkler András. – Mindhárom fiútestvérem (Gábor, Barnabás, István) örökölte az ő rajzkészségét, egyedül nekem nem jutott belőle. Nem hiába mondta egy alkalommal apámnak Szarka Árpád, szeretett rajztanárunk: „Oszkár, a három fiú prímán rajzol, csak az Andrásnak nem megy, de ne keseredj el, belőle majd jó kritikus válik!”.

Dr. Winkler András, az egyetem korábbi rektora a családi anekdotához hozzátette, kritikus nem lett belőle, de a művészeteket szerető és csodáló ember annál inkább.

Már a nagyapa, Winkler Lajos – aki a GYSEV „bevétel ellenőrségi” osztályának volt a főfelügyelője – is jól festett. A kiállításon is látható leheletfinom ceruzarajzait a vízfesték barna színárnyalataival gazdagította. Dr. Winkler Oszkár, aki a 20. századi Sopron minden bizonnyal legnagyobb építésze volt, Berlinben és Itáliában töltött ösztöndíjas éve alatt talált rá saját festészeti stílusára. Festményein az azóta már sok esetben lebontott vagy nagyon is elrontott soproni udvarok légkörét elevenítette meg, csakúgy, mint fiai, Gábor és Barnabás.

– Mikor e kiállítás megnyitójára készültem – mondta Winkler professzor –, kezembe került édesapám akvarelltömbjeinek egyike, a borítón a felirat: „Jó, érdes papír, de könnyen, flottul kell rajta festeni, ha ugyanis megszárad közben, színes pléhlapokból fog állni a mű”. Okos tanács, örök érvényű üzenet, a vízfestés ars poeticája.

A március 29-ig megtekinthető kiállításhoz kapcsolódóan a fiókkönyvtárban március 21-én este hat órakor Grabner József festőművész tart előadást, illetve egy közös beszélgetést a soproni akvarellművészetről, valamint annak hagyományairól.