– Ez az élethelyzet mit hoz elő Önből: képes az írásban továbbra is elmerülni?

– Ez az élethelyzet az én számomra nem nagyon különbözik az átlagostól, mert különben is viszonylag ritkán járok el itthonról: írok, olvasok, internetezek, esetleg zenét hallgatok. Az írásnak még jót is tesz, hogy nem kell ügyeket intézni, bankba, postára menni, még vásárolni is csak ritkán. Így jobban lehet koncentrálni.

– Min dolgozik jelenleg? Esetleg van olyan korábban elkezdett alkotás, amelyet most éppen félrerakott a kialakult helyzet miatt?

– Nem tettem félre mostanában semmit, ellenkezőleg, most kezdtem bele valamibe, amit régen tervezek. Azért csak most, mert a 16. században játszódik, és sokat kellett olvasni hozzá, korabeli krónikát meg történelmi műveket. Furcsa módon egyszerre próza is meg vers is: verses részek váltakoznak prózával.

– Mennyire követi a folyamatosan változó eseményeket, híreket? Vagy esetleg próbálja kicsit távolabbról nézni a történéseket?

– A híreket követem, és reménykedem, hogy nem romlik nagyon a helyzet. Vannak rokonaim és barátaim különböző országokban, a fiam éppen Münchenben tartózkodik. Rendszeresen olvasok pár angol blogot, így kialakult valamilyen képem arról, hogy mi van másutt.

– Lehet akár rövidebb, akár hosszabb távon inspiráló a jelenlegi helyzet az alkotásban?

– Fogalmam sincs róla, hogy inspiráló lesz-e ez a helyzet valamilyen formában. Általában azok a külső történések, amelyek megérintenek annyira, hogy valamilyen írás szülessen belőlük, hosszas érlelődésen és átalakulásokon mennek keresztül, néha utólag már nem is könnyű kinyomozni, még nekem se, mi is volt az eredeti élmény.

– A sok-sok csodálatos írása közül van-e esetleg olyan, amit most jó szívvel ajánlana az olvasóközönségének, mert erőt nyújthat számukra?

– Nem tudom, kinek mi nyújt erőt, néha a könnyű, szórakoztató irodalom, máskor meg az, ami megrendít. Inkább egy gyakorlati tanácsot tudnék adni most, hogy a könyvtárak és könyvesboltok is zárva vannak: ha valaki kifogy az olvasnivalóból, a DIA, azaz a Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltában sok ma élő és 20. századi klasszikus szerző fenn van a neten, ingyen letölthetők a műveik, köztük az én korábbi köteteim egy része is.

– A „soproniság” mennyire meghatározó az életében?

– Sopron a gyerek- és kamaszkoromat jelenti, minden része kedves, különösen azok, amelyekhez fűződik valamilyen emlék, de tulajdonképpen majdnem minden része ilyen. Bár néha, ha nagyon elcsavargunk a kutyámmal, még ma is találok olyan utcákat, ahol még nem jártam, ami nagyon furcsa érzés.

– 2020 különleges év Rakovszky Zsuzsa számára, hiszen decemberben ünnepli 70. születésnapját. Miként töltené legszívesebben azt a napot?

– Általában el szoktam feledkezni a születésnapomról, de most a helyzet pillanatonként eszembe juttatja, hogy én is a veszélyeztetett csoportba tartozom. Az a körülményektől függ, hogy miként szeretném majd tölteni a születésnapomat, valószínűleg ugyanúgy, mint az összes többit. Eredetileg úgy volt, hogy a fiam szeptembertől három évig az Egyesült Államokban dolgozik, ha a vírus miatt ez halasztódik – bár igazán nem szeretném, hogy olyan hosszú ideig elhúzódjék ez az állapot –, akkor majd meghívom magunkat valahová ebédelni, aztán este talán társasozunk egy jót, vagy megnézünk egy filmet. Ha nem lesz már itthon, akkor marad az írás, az olvasás, egy kávé vagy sütemény a barátnőimmel, és este a Skype segítségével beszélgetnék a fiammal.