Az íróról sokan tudják: húsz éven keresztül jogi pályán dolgozott, így Sopronban is éveken keresztül tevékenykedett bíróként, közben próbált az alkotásra is időt szorítani. Végül rájött: az ő útja az írás, ezzel teljesítheti ki leginkább önmagát. Turbuly Lilla korábban is írt novellákat, ám új kötetébe ezek közül csak néhány került be, a többi történet friss írás. A novellákban megjelenik az a sokrétű tapasztalat, sok-sok megrendítő emberi sorssal való találkozás, amelyet a bírói pályáján szerzett.

– A novelláim két csoportra oszthatók, egyszerűen csak úgy szoktam fogalmazni: vannak a falusi és a városi történetek – mesélte a szerző. – Ez abból következik, hogy kétlakiként élem az életem, azaz aprócska zalai szülőfalum és Budapest között ingázom. A kötet címadó története: Az Alaszkai-öböl is erre a kettősségre utal, hiszen van egy olyan érdekes jelenség, hogy ebben az öbölben találkozik a Jeges-tenger az óceánnal, és a kétfajta víz mégsem keveredik. Mindez egy metafora számomra: úgy látom, hogy a mai falusi valóság a budapesti valósággal nem tud találkozni, ahogy bizonyos helyzetekben nem lelnek egymásra a szerelmesek, vagy akár a családi kapcsolatokban nem jönnek létre harmonikus találkozások. Most már talán tisztábban látszik, hogy én is azok közé a szerzők közé tartozom, akik ugyanazokat a témákat írják újra és újra, még ha más és más műfajokban is.

A novellák között egy soproni kötődésű is helyet kapott: a Színház utca című, amely az utca nagyjából tíz évvel ezelőtti állapotát idézi fel egy séta során. A szerző rendszeresen visszajár Sopronba: ahogy meséli, élete meghatározó évei voltak a városban töltött esztendők.