– Hazánk kulturális értékei között kiemelkedő szerepet játszanak a műemlékek. Milyen inspirációt jelent egy művészettörténész számára egy ilyen csodálatos műemléki város, mint Sopron?

– Eszembe jutott egy kedves történet arról, hogyan is kerültem Sopronba. Utolsó éves egyetemistaként egy tanszéki kiránduláson vettünk részt télen a városban, esett a hó, a harangok zúgtak, és ahogy a Fő téren sétáltunk, megfogalmazódott bennem: milyen jó lenne itt dolgozni. Rá fél évvel keresett meg az egyetemen Askercz Éva művészettörténész, akit a mentoromnak tekintek, hogy állást ajánljon számomra a Soproni Múzeumban. Így kerültem abba a városba, amely most az elmúlt több évtizedes munkásságomat ezzel a szép díjjal ismerte el.

– Sokrétű munkát végez a Soproni Múzeumban. Melyek a legkedvesebbek a műemlékekkel kapcsolatos feladatai közül?

– Pályám elején a Storno gyűjteményhez kapcsolódott elsősorban a munkám, rajzokat, felméréseket tanulmányoztam, leltároztam a gyűjtemény anyagát. A kilencvenes évektől kezdve megadatott számomra, hogy egyre több műemléki épület vizsgálatába kapcsolódhattam be. A Kecsketemplommal és a mellette lévő kolostorral kezdődött ez a tevékenység, ezt a feladatot számos szép kihívás követte, részt vehettem a bánfalvi pálos templom, a Kárpáti malom, a Szent János-templom, a Tűztorony, a Szent Mihály-templom, számos soproni és a város környéki műemléki lakóház felújításában, a múzeumnegyed kialakításában.

– Az érembiennálék szervezése is fontos feladat. Miért tekinti ennyire szívügyének a képzőművészetnek ezt az ágát?

– Az érem készítése a szobrászat speciális műfaja, a biennálénak Sopronban szép hagyománya van, 1977 óta töretlenül működik. A páratlan években az országos seregszemle zajlik, páros esztendőkben pedig a díjazottak kiállítása várja a közönséget. Kötelességemnek érzem ezt a hagyományt fenntartani. Azoknak a szobrászoknak, akik éremmel is foglalkoznak, nagyon fontos évről évre a soproni megjelenés lehetősége.

– A látványos feladatokról beszélgettünk, ám egy muzeológus számára sok olyan feladat is adódik, ami a „színfalak mögött” zajlik…

– Sokan azt gondolják, hogy amikor elkészült egy-egy kiállítás, akkor nincs is feladatunk. A múzeum raktáraiban azonban nagyon sok tárgy, dokumentum található, amelyek között mindig akad leltározatlan. Nagyon fontos ezeknek a nyilvántartásba vétele, hiszen e nélkül nem lehetnének később például egy kiállítás izgalmas, az adott korszakról mesélő részei. Nekünk pedig előre is kell gondolkodni. Már most be kell gyűjtenünk azokat a tárgyakat, amelyekből ötven év múlva lesz kiállítás.