– Úgy gondolom, meglehetősen régen készítettek rabbival interjút Sopronban, ezért első kérdésem a családjára vonatkozik. Úgy tudom, Ön egy tradicionális rabbi család sarja.

– Csehországi gyökerei vannak a családunknak, a 19. században telepedtek le a felmenőim Debrecenben. Deutsch Sándor nagyapámnak kocsmája volt a híres Aranybika Szálló közelében, de emellett a debreceni ortodox közösség legendásan nagy tudású sachtere, azaz rituális metszője volt. Mindezek mellett a nagy közmegbecsülésnek örvendő Strasszer Salamon, illetve Stern Miksa utódjaként ő volt az 1902-ben fölavatott debreceni Pásti utcai zsinagóga utolsó főrabbija. Édesapám az Országos Rabbiképző elvégzését követően több évig dolgozott a Dohány utcai zsinagógában, majd rövid ideig a Hegedűs Gyula utcai és az újpesti zsinagóga rabbija volt, később pedig a Bethlen téri zsinagóga főrabbijaként tevékenykedett. Hosszú évekig a Budapesti Rabbiság igazgatója volt, vezette a Magyarországi Rabbinikus Bíróságot, a Bét Dint, de az ő nevéhez köthető a zsinagógában működő Oneg Sabat Klub is, illetve a Marom, mely tevékenységét tekintve egy konzervatív zsidó diákszervezet. Nem kis feladat, de egyúttal megtiszteltetés is az ő nyomukba lépni, magasra tették nekem a lécet.

– Hol végezte a tanulmányait?

– Jártam az Amerikai Alapítványi Iskolába (Reichmann School), majd a berlini Lauder Jesivában (hagyományos Tóra iskola) folytattam a tanulmányaimat. Világi diplomámat nemzetközi kapcsolatok szakon szereztem, szakdolgozatom témájául az izraeli–palesztin konfliktust választottam. Rabbinak Izraelben tanultam, diplomámat a Yeshivat Pirchei Soshanimban állították ki. Jelenleg a világ legrégibb, ma is az 1877-es alapításának helyén működő rabbiképző intézetben, a budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen tanulok, hisz ahogy mondják: a jó pap holtig tanul.

– Úgy tudom, van soproni kötődése is.

– Igen, de ez nem személyes, sajnos, bárcsak az lenne! Sokat köszönhetek Pollák Miksa történettudósnak, Sopron egykori neológ főrabbijának, ugyanis az általa kiválóan héberből magyarra fordított Avodát Jiszráél (Izráel Istentisztelete) imakönyvből tanultam meg imádkozni. A bar micvára (a vallásjogilag nagykorúvá válás ünnepe) készülő tanítványaimnak rendszerint ma is ebből az imakönyvből adok föl feladatokat.