Pfaff László dobos nevéről sokaknak eszébe jut a nyolcvanas–kilencvenes évek népszerű soproni együttese, a Radír. A rockzenekar oszlopos tagjaként ismert és elismert dobossá vált Pfaff László. Ekkoriban kereste meg az első szülő, hogy foglalkozzon a gyermekével. Örömmel vállalta: emlékezett arra, hogy milyen óriási élményt nyújtott számára, amikor a soproni zeneiskolában ötödikes korában életében először foghatott dobverőt a kezébe. Ezt az érzést szerette volna átadni tanítványának is. Majd az évek alatt egyre többen és többen keresték meg, hogy szeretnék tőle ellesni a dobolás csínját-bínját, így alakult meg a dobiskola. A biztos alapokat a konzervatórium tanárától, korának legismertebb, legvirtuózabb dzsesszdobosától: Kovács Gyulától sajátította el, a tőle tanultak alapján halad ő is a tanítványaival.

– Nagyon izgalmas, élvezettel teli tevékenység a doboktatás évtizedek után is – mesélte Pfaff László. – Gyerekek és felnőttek vegyesen járnak hozzám, mindenkinél egyénre szabott az oktatás. Függ attól, hogy kinek mi a célja ezen a téren. A felnőttek általában azért érkeznek hozzám, mert a gyermekkorukban meg nem valósult álmukat élhetik ki a dobtanulás során. Napjainkban népszerű hangszer lett a dob, ennek nagyon örülök, hiszen óriási élvezetet jelent, ahogy az ember egyre ügyesebben bánik a dobverőkkel. Újabb nagy örömöm, hogy tízéves fiam is rákapott a dobolás ízére.

A tanár szerint a dobolás nem csupán a zene szeretetére tanítja meg a gyerekeket, hanem fegyelemre, kitartásra, koncentrációra és együttműködésre is neveli őket. Az ütemek számolása a matematikai teljesítményre is jó hatással van. A szakember örömmel fedez fel egy-egy tehetséget, tanítványai közül többen játszanak ismert zenekarokban, ám a fő célja nem ez. Azt szeretné, hogy a hangszeres játék élménytelivé tegye a mindennapjaikat. Aki szeretne ebbe az életérzésbe belekóstolni, annak érdemes ellátogatnia a Búgócsigába a gálakoncertre.