– Hogyan, milyen érzésekkel láttál neki ennek a maga nemében különleges feladatnak?

– Nyilván volt rajtam egy hatalmas súly, hisz maga a Himnusz a magyar kultúrába, de az én életembe is beépült. Megannyi élethelyzetben hallottam és énekeltem Kölcsey sorait, melyek egyfajta középpontot is jeleznek számomra. Természetesen nagy kihívás, roppant nagy súlyú feladat volt számomra az éremterv elkészítése, de ha adódtak is nehézségek, azokon átsegített a hosszú évek tapasztalata, hisz ez volt a tizenharmadik megvalósult érmém.

– Milyen követelményeket ír elő az MNB a tervezőnek, tekintettel arra, hogy az érme egyúttal hivatalos fizetőeszköz is?

– A követelmény nagyon magas, de lényegében egy mondatban összefoglalható: a pénzmintának meg kell felelnie a pénzverés szabályainak. Veréstechnikailag századmilliméterekről van szó, az érmének ugyanis van egy vízszintes kiterjedése, amit látunk magán az elő-, illetve a hátlapon, és van egy függőleges kiterjedése. Ezeket kell úgy szinkronba hozni, hogy amikor a lapka megkapja azt a bizonyos háromszáz tonnás ütést, azt követően minden részlet pontosan a helyén legyen.

– Egy tiszta, áttekinthető előlap és egy meglehetősen összetett hátoldal. Milyen koncepció vezérelt a tervezésénél?

– Törekednem kellett arra, hogy ne Kölcsey legyen a „főszereplő”, hanem a Himnusz, hisz annak van a bicentenáriuma. Az előlap zárt hangulatot áraszt, ezzel arra az elvonultságra utalok, amelyben a Himnusz született Szatmárcsekén, hisz Kölcsey évekig ki sem mozdult a tiszaháti kis faluból. A portré alatti két sorban az eredeti kézirat írásmódja szerinti „Hymnus” felirat, valamint a mű keletkezésének évét jelölő évszám látható. A hátoldal ezzel szemben teljesen nyitott, a Szentháromságot szimbolizáló központi háromszögből három irányba sugarak vetülnek, a Himnusz szövegére és körpanorámaszerűen Magyarország ikonikus tájegységeire, így Kölcsey szatmárcsekei sírhelyére, Tihanyra, a Balatonra, Szigligetre, Esztergomra, a Dunakanyarra, Egerre és Tokajra utalva.

– Régen láttunk Sopronban, művész úr, hogy vagy, hol élsz, mivel foglalkozol?

– Jól érzem magam, egyensúlyban vagyok. Egyedül élek, de nem magányosan. Budapesten, a Nemzeti Múzeummal szemben van a lakásom, így nap mint nap rálátok arra az épületre, ahol számos érmémet őrzik. A győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán oktatok, és érmekkel készülök a Nemzetközi Éremművészeti Szövetség firenzei kiállítására.