Szín S világunk: a kiállítás címe igazán találó volt, hiszen Wéberné Nagykutasi Erzsébet sokszínű világában számos technika és téma randevúzik egymással. Az egykori gazdasági szakember számára igazi gyógyírt jelentett az alkotás felfedezése egy évtizeddel ezelőtt egy súlyos betegség leküzdése során.

– Nem győzök elég hálás lenni a sorsnak, hogy a teljesen reménytelennek tűnő helyzetből sikerült „győztesen” kikerülnöm, és rátalálhattam a festésre, amely nyugdíjas éveimet bearanyozza – mesélte az alkotó. – Kislány koromban nagyon szerettem rajzolni, aztán jöttek a gyerekek, a sok munka, elmaradt az életemből az alkotás. Terápiás céllal kezdtem el a festést, eleinte nagyon elégedetlen voltam magammal. Aztán egyszer csak belelendültem, intenzíven tanultam az alapokat Sosztarich Andrástól. Egyre-másra kóstoltam bele a különböző technikákba. Nemcsak a festés éltet, hanem a munkáimmal kapcsolatos sok-sok pozitív visszajelzés.

Ezekből bőven akadt a Szín S világunk című kiállítással kapcsolatban is, amelyen Erzsébet egy új, izgalmas arcát is megismerhették a látogatók. A tárlat a régebbi képek mellett betekintést nyújtott a karantén alatt született alkotásaiba, köztük egy megkapó, élettel teli, piros ruhás, kalapos nőt ábrázoló festményébe is, ami mágnesként vonzotta a látogatók pillantását. – Ez a lány számomra a fiatalság, a tűz jelképe, ahogy lendületesen járja az utcákat, aki a kissé megváltozott, szorongóbbá vált időszakban is hódítani indul – zárta az alkotó.